2009. november 19., csütörtök

Háztáji I. - Gorilla

Jelen írásom egy sorozat első tagja, amely a magyar psychobilly zenekarokat hívatott bemutatni "kérdezek-felelnek" formában az erre tévedő szerzeteknek. Kérdéseimre Pete Gorilla, az együttes frontembere válaszolt.

Hol, mikor és hogyan ismerkedtetek meg a psychobillyvel?

Ez egy érdekes kérdés, mert a Gorilla tagjainál más-más út vezetett ide, és a Gorilla sem kimondottan psychobilly zenekarnak indult. Én hallottam a psychobillyről a 80-as évek legvégén, de mivel akkor nagyon ment nálam a Stray Cats, a zenét is, és a külsőségeket is kissé idegennek találtam, túl gyorsnak, hangosnak, punkosnak, és a 80-as évek képzőművészeti és alternatív évei során - ahol sokat mozogtam - a punkokról nem volt túl nagy véleményem. Utólag láttam be, hogy nem értettem igazán akkor, miről szól ez az egész. Bár az akkori barátnőm, a későbbi feleségem nővérének psychobillys társaságából eljutottak hozzám válogatások, főleg ős-psycho előadóktól, mint Klingonz, Batmobile, Nitros stb. Ezek nagyon tetszettek, és nem tudtam összeegyeztetni azzal a képpel, ami kialakult bennem korábban. Az öcsém, Tom, már a korai éveiben - hiszen 6 év van köztünk - a psychobillyvel indított, középiskolás korában már itta a Mad Sint és a Nekromantixet, DAG-ot, és halálosan unta az általam favorizált rockabillyt. Bőgőjátékának kezdetén is már erre fektette a hangsúlyt. Tubus viszont eleve nagyon szerette a Batmobile-t és kortársait, úgyhogy számára sem volt ez idegen. A Gorilla 95 kora tavaszán alakult, de akkor még modern rockabilly volt a koncepció, némi psycho beütéssel, hiszen a Gunning Dogs-ban én rockabillyt játszottam, és annak a folytatását kerestem. Akkor még nem tudatosult bennem, hogy a két leginkább emblematikus Gunning Dogs dalom, a Házőrző Blues és a Nem kell Több Érzelem igazából psychobilly, nyomasztó, kerüli a rockabilly hurráoptimizmusát, mólos és valóban a bennem rejlő psychobilly előképe volt.

Milyen megfontolásból kifolyólag alapítottátok a zenekart? Honnan ered a neve?

Tubus zenekara a Boppers feloszlott, és kb. ezzel egy időben a Gunning Dogs is, ami számomra meghatározó volt. Megbeszéltük, hogy zenekart csinálunk, és nem tudtam másra gondolni bőgősre, mint Tamásra, az öcsémre. Először Hot Rod Gang néven alakultunk meg neo-rockabilly zene szándékával. Akkor még nem tudtuk, hogy van egy ilyen nevű zenekar külföldön. Ahogy elkezdtünk játszani, ez történelmileg egy időre esett a rendszerváltást követő első társadalmi depresszióval, és én úgy éreztem az idő előrehaladtával, hogy a rockabillybe már nem tudom beleüvölteni a kilencvenes évek közepének magyar valóságát, és számomra többé nem a rózsaszín amerikai kocsi (sohasem volt igazán) az élet, hanem a szürke, budapesti valóság, és ezt szeretném kizenélni magamból. Egyre többet hallgattam Nekromantixet és Mad Sint, és egyre inkább erősödött bennem a katarzisélmény ezzel a stílussal kapcsolatban. Így hát egyre nőtt a sebesség, a hangerő, a belső elszántság, és akkor tudtam összekapcsolni ezt az egészet a korai Gunning Dogsban megfogalmazódott keményebb életérzésemmel. Így jutottunk végül a psychobillyhez. A többiek esetében is hasonló okok vezettek ehhez, de mindenkinek megvan a saját története erről. Mikor megtudtuk, hogy Hot Rod Gang néven létezik már zenekar - meg különben is gagyi, rockabilly közhelynév volt - kitaláltuk a Gorillát, ami több szempontból jónak bizonyult. Egyrészt a szokástól eltérően nem angol szó, hanem nemzetközi, szinte minden nyelven így van, mert a latinból ered, minden nép úgy érzi, hogy a saját nyelvén van elnevezve a zenekar, plakáton jól néz ki leírva, és misztikus, erőteljes üzenetet közvetít.

Mely zenekarok voltak hatással a zenétekre? Kedvenc zenekarok?

Én úgy érzem, hogy a Gorilla zenéjére alapvetően három zenekar volt nagy hatással (voltak mások is, de azok kevésbé). Ez a három a Nekromantix, Batmobile és Stray Cats. Valahol ezen stílusok egybegyúrásából született a Gorilla sajátos stílusa, hiszen kőkemény Nekromantix nagybőgőt kísér egy Batmobile-os, konok dobalap, kiegészítve megírt, dallamos gitárokkal. A Nekromantix esetében még fontos a kimódoltan megírt dallamvilág, ami nem csupán punkos zeneiséget hordoz, hanem van benne harmónia és melódia. A Mad Sinnek is azok a legsikeresebb dalai, ahol ezt figyelembe vették. A psychobilly rajongó is kifinomult ember, szereti a refréneket, szereti a dallamokat, szereti az éneket, mert benne is ott lapul az emberiség kezdete óta bennünk rejlő muzikalitás.
Ha megkapja a zenei agressziót, amire vágyik, akkor fokozottabban szereti a dalt, ha zenét, dallamot is élvezhet benne.
És persze mind a három zenekar irányába tolódnak néha a dalok. Hol ide, hol oda. Mivel a psychobilly közönség egy jelentős része a rockabillyből jött, szeretik kihallani belőle a rockabilly gitározást, ugyanakkor nagyra értékelik a kiemelt és gyors bőgőjátékot, és az atombiztos dobot. Mikor külföldiekkel beszélek a Gorilláról - még Kanadában is - akkor ennek a sajátos keveredésnek az előnyét emelik ki, és mindezt úgy, hogy a zenekar psychobilly előadó, úgy is tartják számon, és mi is annak tartjuk magunkat.


Milyen fontos változások történtek a zenekar életében a megalakulás óta (tagcsere, zenét érintő változások stb.)?

A Gorilla egy elég családias együttes, hiszen ketten vérrokonok vagyunk, Tubus meg a családba házasodott, úgyhogy a sajátos viszony, az emiatt megélt közös alkotás szinte elképzelhetetlenné teszi a tagcserét. De szakmailag sem tudnék másokat elképzelni. Zeneileg a legjelentősebb változást az a felismerés jelentette, mikor megállapítottuk magunkról, hogy psychobilly zenekar vagyunk.

Mit gondoltok a magyar psychobilly közösségről? Fejlődött-e az utóbbi időben? Jó irányba halad (az új tagok érdeklődnek-e gyökerek után stb.)? Mennyire népszerű a műfaj itthon?

Megmondom őszintén, én erre nem nagyon tudok válaszolni, hiszen több mint nyolc év kanadai tartózkodás után jöttem haza, és ez idő alatt rengeteg zenekar alakult, és rengetegen választották ezt a stílust. Azt látom, hogy sokan a kelleténél többet adnak a külsőségekre, mint a muzikalitásra, és ezzel eltolták a műfajt egy olyan irányba, ahonnan mi szeretnénk picit visszatolni, de azt hiszem, minden zenekarnak megvan a létjogosultsága, főképpen ha szereti a közönség.

Mely Gorilla számok a kedvenceid, avagy melyek rendelkeznek mélyebb mondanivalóval?

Nekem személy szerint a két kedvenc dalom az öcsém által írt Vampire Strikes Back, és közösen írt Psychotic Paradise. Az első azért tetszik igazán, mert ezt a fajta muzikalitást szeretem kemény ritmussal párosítva, a második meg azért, mert számomra a legélvezetesebben előadható koncertnóta.


Mik a jövőbeli terveitek az együttessel?

Az elsődleges tervünk a zenekar aktív újraindítása, és az ország bejárása. Annak idején rengeteget játszottunk külföldön, és itthon alig volt koncertünk. Most feltett szándékunk, hogy végre játszhassunk az ország különböző régióiban, közeli, távoli városokban, ahol kíváncsiak ránk, és ahol örömmel fogadnak. Nagyon szívesen mennénk Magyarország bármely részére, népszerűsíteni a műfajt és szórakoztatni az embereket. Természetesen célunk továbbá a külföldi szereplés is, és 2010 végére új lemezt is tervezünk.

Külföldön mennyire ismertek a magyar psychobilly zenekarok?

Ezt pontosan nem tudnám megmondani, de azt tudom, hogy a nagyszerű Silver Shine együttes igen jól ismert, nagyra értékeli őket a külföldi közönség, sokat játszanak sikeresen a határokon túl. Most az ő segítségükkel jutunk el végre Ukrajnába, hiszen az is nagy szívfájdalmunk volt, hogy nem játszhattunk a volt szocialista blokk országainak közönsége előtt. Ukrajnában is nagyon népszerű a Silver Shine, sokat tesznek a magyar psychobilly pozitív megítéléséért...

Emlékezetes koncertek és élmények?

A legemlékezetesebb nyilván a 99. februári debütáló koncertünk volt Essenben, Németországban, ahol a Demented Are Go, Nekromantix, Sharks és egyéb nagy nevek mellett állhattunk színpadra, és ráadásul ez volt az első külföldi koncertünk. Hatalmas élmény volt.
Igen emlékezetes még számomra a legsikeresebb magyar koncertünk 2000-ben a szigeten a Wanted sátorban, ahol a sátor hátsó falát meg kellett bontani, mert kicsinek bizonyult az érdeklődőknek és kintről hallgatta még kétszer annyi ember. És emlékezetes még a szintén sikeres 2004-es kultiplexbeli összeállásunk. Ezek meghatározó koncertélmények számunkra.

Tubus, Pete Gorilla, Tom Alien.