Történetünk tárgya egy újabb álnok gyöngyszem a psychobilly vadasparkjából.
Eredetileg rockabilly zenekarként indultak 1982-ben, majd 1985-től konvergálni kezdtek a blues irányába Tony McMillan bőgős vezetésével. A dobokat ez idő tájt Jimmy Fahy ütötte, Carl 'Sonny' Leyland pedig gitáron és egyéb hangszereken bűvészkedett. Erről a korszakról a Klassic Tracks From 1985! nevezetű korong tanúskodik. Hamarosan viszont ráuntak a feldolgozásokra és McMillan jelentősen átalakította az együttest. Leyland Amerikába ment, ahol jazz zongoristaként épített ki magának karriert, amíg Fahy a Get Smart "jazzabilly" bandában folytatta.
Eredetileg rockabilly zenekarként indultak 1982-ben, majd 1985-től konvergálni kezdtek a blues irányába Tony McMillan bőgős vezetésével. A dobokat ez idő tájt Jimmy Fahy ütötte, Carl 'Sonny' Leyland pedig gitáron és egyéb hangszereken bűvészkedett. Erről a korszakról a Klassic Tracks From 1985! nevezetű korong tanúskodik. Hamarosan viszont ráuntak a feldolgozásokra és McMillan jelentősen átalakította az együttest. Leyland Amerikába ment, ahol jazz zongoristaként épített ki magának karriert, amíg Fahy a Get Smart "jazzabilly" bandában folytatta.
Az új felállásban a McMillan volt a gitáros, Mark Cole énekelt, Dominic Parr a dobokkal szórakozott, amíg a nagybőgő húrjait Jason Thornton kínozta. 1986-ban meg is jelent első nagylemezük, az Adventures Of... , amely fontos mérföldkővé vált a műfajban és inkább a minőségre mint a mennyiségre építettek, tekintve hogy csak tíz szám kapott helyet a hanghordozón.
A kötött pulóver visszavág!
1987-ben jött a második album, a Sweet Dreams, amely már a metál felé kezdett közelíteni hangzásban és három nóta is hosszabb volt hat percnél, amely egy kicsit szokatlannak tűnt. Az egyik közülük, az Isley Brothers Shout című szerzeményének "álélő" feldolgozása volt. Még ugyanebben az évben a harmadik nagylemez is napvilágot látott Into The Tomb néven, amely követte az elődök által kijelölt utat. Három feldolgozást is tartalmazott (The Clash - Should I Stay Or Should I Go?, T-Rex - Solid Gold Easy Action, Hava Nagila (zsidó népdal)). A számok többségét McMillan írta, de a Curse Of The Pharaohs Cole fantáziájának szülötte.
Tapadunk, mint a belsőség a szélvédőre!
Ezek után Cole kilépett, majd 1988-ban Parr és Thornton is követte a példáját, így McMillan vette át az énekes szerepét, Steve Piper vette a kezébe az ütőket és egy kísérletezés után Paul Oxley lett a gordon legjobb barátja. Nemsokára újabb hanghordozóval örvendeztették meg a csupasz testű kétlábúakat, amely a keresztségben a Plague Of The Dead nevet kapta. Tekintve a tagcseréket a hangzás merőben más lett, a metál és a punk dominált a számok többségében, valamint az elmaradhatatlan feldolgozások (Eddie Cochran - Jeanie, Jeanie, The Who - My Generation és a Steppin' Stone, Gary Glitter - Do You Wanna Touch Me) sem hiányoztak.
A következő évben az Egyesült Államokban turnéztak, majd 1990-ben megjelent a Power című albumuk, amely az előző album hangzásvilágát követte és a feldolgozásokat is nélkülözte már. 1991-ben a Final Adventures Of... nagylemez visszatért a gyökerekhez, említésre méltó a Rolling Stones Paint It Black című számának feldolgozása elektromos dobbal, valamint Forbidden Planet című saját szerzemény, amely kislemezként is megjelent. 1992-ben Steve Piper ritmusgitárra váltott, helyét Tony Gallagher vette át. 1994-ben megjelent a Singled Out, amely a ritkább számokat tartalmazta. Azóta évente csak egy fesztiválon lépnek fel és nem terveznek újabb albumot sem.
Kihagyhatatlanok a Curse Of The Pharaohs, a Don't Give A Toss és az I'm Not Dead című számok.
The Krewmen - Let Loose
The Krewmen - Steppin' Stone
Bejegyzések
