2009. október 28., szerda

Péntek esti élvenyúzás!

A hét ötödik napján két helyen is kivetkőztetik a bőréből a gyanútlan látogatót!

A bácsi szerint te vonalaztad össze a fejét.

Elsőnek három szakértő esik neki a kiszemelt áldozatoknak a Delírium Pubban. Az egész tortúrát a smink nélkül is rémes énekesnőjéről hírhedt The Hellfreaks kezdi a megjelenésükhöz illő erőszakos és brutális psychobillyvel, majd egy gyors váltás következik a pszichológiai terrorra a surf zenével zsonglőrködő Cowabunga Go-Go! segítségével. A kegyelemdöfést a garage és rockabilly területén "öregnek" számító The V8 Trio adja meg a kínvallottnak. E remek móka 500 forint, amelyet szabadon levedelhet a pórnép.

A kislány is jön és téged akar!

A megpróbáltatásoknak itten még nincsen vége, ested csak ezután lesz igazán véres. Eme ígéretet az oldschool psychobillyben utazó és válogatott obszcén szavak halmozásáról ismert Voodoo Allen, valamint a psychobilly és más műfajok ötvözésével kísérletező The Crooked próbálja betartani és valósággá váltani. Az attrakció 600 forintba kerül és nem kötelező levenni a cipőt.

2009. október 18., vasárnap

Skitzo - A nagybőgő kettős személyisége


A nyolcvanas évek újabb vidám hullája köszönti a rémek nedves seregét eme nyirkos napon.
A Skitzo névre hallgató muzikális csoportosulás 1985-ben alakult Londonban. Phil (ének) és Rod Connor (dobok) alapította a bandát The Electros néven és hozzájuk csatlakozott hamarosan Tony Bronham (nagybőgő) és Anthony McVey (gitár), akiket egy használtcikk-kereskedésben ismertek meg London egyik piacán. Tony hat hónapra börtönbe került, visszatérése után lett a banda neve Skitzo, valamint Rod egy baleset miatt átadta helyét Steve Tomlinsonnak. A különféle bonyodalmak ellenére zenészeink mohón falták egymás után a koncerteket és a Nervous Records urának, Roy Williams-nek is feltűnt tehetségük, így 1987-ben ki is jött első albumuk, a Skitzo Mania. Ebben az évben Hamburgban az első külföldi koncertjükön is túlestek, ahol lemezüket is hamar elkapkodták a rút kísérleti teremtmények.

Phil bácsi a pokoli piacról.


Rövidesen felkérték őket, hogy tegyék tiszteletüket a Stomping At The Klub Foot válogatás ötödik részén, bár maga a felvétel botrányoktól sem volt mentes és végül a gitáros távozását vonta maga után. Közben a dobos is letette az ütőket, így két új tagja lett a bandának, Strut (dobok) és Pete Davis (gitár). Neki is kezdtek a következő albumuk, a Terminal Damage felvételeihez, amely az új legénységnek köszönhetően hangzásilag sokkal durvábbra sikeredett, mint elődje. Phil elég gyakran sikoltozott, óbégatott és kiáltozott a koncerteken, amely a hangját is kezdte megviselni, így 1989-ben kilépett és inkább a rockabilly felé fordult a The Gamma Rays és a Rabbit Action zenekarok keretein belül. Tony vette át a vokált, bőgő terén újításra került sor Justin személyében. Mivel a hangzás erősen a punk felé tendált, Skitzomaniaxre változtatták a nevüket. 1990 végén Tony is kilépett, majd nyáron Strut Svédországba költözött és Scott lett az új dobos.

Egyik felük rémisztget, a másik meg ijesztget.


A halottat nem sokáig hagyták nyugodni, így a régi felállásban 1994 végén visszatértek és az első album nyomdokain haladtak tovább. A recept megint bejött nekik, így 1995 augusztusában megjelent a The Glove névre hallgató kislemezük. 1996-ban felvették az utolsó albumukat is, a Vertigot, adtak még jó pár koncertet és 1997-ben végleg feloszlottak.
Az egyik kedvenc zenekarom, amelyet leginkább a fogyni nem akaró sikolyoknak és a tébolyult dallamnak tudok be. A Cryin' State és az I Want Your Lovin' nóták kötelező darabnak számítanak nálam.

Skitzo - I Want Your Lovin'


Skitzo - House Of The Rising Sun

2009. október 7., szerda

Toxaemia - Mulatságos hangú vérmérgezés


Jelen páciensünk jó eséllyel lett volna egy holland tébolyda örökös vendége 100 évvel ezelőtt.
De az együttes története nem nyúlik vissza a távoli múltba, 1988-ban alapította három cimbora: Frank (nagybőgő), Marco (ének és gitár) és Arjan (dob). Júniusban már túl is voltak első koncertjükön, de a következő évben a dobos kilépett és az Es-Feiv nevezetű psychobilly bandában folytatta pályafutását. Az árván heverő dobverőket Björn vette a kezébe és hamarosan egy demó is elkészült. 1990-ben a Jungle Noise-nál felvették az Invasion of the Rubber Dolls névre hallgató albumukat, de 1991-ben feloszlottak. Egyrészt az énekesnek problémák adódtak a hangjával, másrészt a másik két tagnak egyéb elfoglaltságai is voltak. Nekem kifejezetten tetszik a kellemesen beteg énekhang és a kicsit igénytelen megoldások a hangszereknél. Régi, de még mindig frissen árad belőle a hibbantság. Ajánlott a Get out you crazy bitch és a Toxic Blood című szerzemények többszöri meghallgatása az albumról.

2009. október 4., vasárnap

Jekills - Gyorsan fertőz és halálos


Ha vérfarkas lennék és lenne hordozható zenelejátszóm, jó eséllyel Jekills-t hallgatnék támadásaim során. Sőt az áldozataimat is kényszeríteném eme fertelmesen helyes cselekedetre.

"Ott van a kelt tésztának öltözött Marilyn Monroe!"



A zenekart három belga tébolyult alakította a 80-as évek közepén Riot Guns néven, de hamarosan ezt a bizarrabban hangzó Jekills-re változtatták. Jekills nevű albumukat 1989 végén adták ki, amelyen csak saját számok találhatóak, vegyesen francia és angol szöveggel. Az első 1000 darabot gyorsan elhurcolták a túlvilág lényei, így a Tombstone kiadó másodszor is kiadta az albumot. Miután meghalt a nagybőgős (Sergio), a banda feloszlott. Dalaik közül személyes kedvencnek számít a Nobody In The Street, a You'll Be A Priest és az 50-es évek szexszimbólumának "tiszteletére" írt Marilyn Monroe. Ami a hangzást illeti, oldschool psychobilly egyedi énekhanggal.