2010. június 29., kedd

Mad Sin - A kolbász bűne


Ha a psychobilly egy elátkozott sziget lenne, ők lennének az elvetemült világítótorony kegyetlen őrei.
1987-ben három berlini ifjú, Köfte De Ville (ének/dob), Stein (gitár) és Holly (nagybőgő) alapította a zenekart, amely eleinte utcai muzsikálásból élt és leginkább rockabilly, country és punk számokat játszottak. Hamarosan egyre ismertebbek lettek a helyi underground közösségben, így a koncertjeik sűrűsödni kezdtek, felléptek a korszak nevesebb zenekaraival (The Meteors, Guana Batz, Demented Are Go stb.) is rövid időn belül, akikkel barátságok is kötődtek, köszönhetően az bohóckodásra való hajlamnak. 1988-ban jelent meg első albumuk a Maybe Crazy Records által, a Chills And Thrills In A Drama Of Madsin And Mystery. Bár ez a felvétel nem tett túl nagy érdeklődésre szert, a koncertszervezőket meggyőzte, így Európa több pontján is felléptek, amely növelte a követőik táborát és lassan kialakult egy belső kemény mag is, a The Sindicate (~szindikátus). 
A Mad Sin és a Nekromantix rémlegényei. 

1990-ben jött ki a második lemezük Distorted Dimensions néven, amelyet az Amphigory követett 1991-ben. 1992-ben sem maradtak tétlenek, a Break The Rules korongjukkal örvendeztették meg a temetők népét, majd hasonló reakciókat váltott ki az ötödik album, az A Ticket Into The Underworld a következő évben. Ez idő tájt vált meg Köfte a doboktól és csak a frontemberi teendőkre koncentrált. Mivel egyre destruktívabbak lettek a koncertek (például a berendezés és a színpad szétverése), lassan fogyni kezdtek a fellépési lehetőségek is, így kénytelenek voltak e téren életfilozófiát váltani.  
1996-ban Hollandiába mentek, ahol a Count Orlok Records jóvoltából kiadták a God Save The Sin című szerzeményüket, ezzel kezdődött az együttes komolyabb pályafutása. Ekkoriban más stílusú bandákkal is felléptek (Misfits, Gwar), így a psychobilly közösségen kívül is népszerűek lettek. 1998-ban Máltára utaztak és itt vették fel a Sweet & Innocent?... Loud & Dirty! nevezetű lemezüket (a Bonanza adta ki), amely növelte az ismertségüket távoli tájakon is (pl. Japán). Új tagokkal is bővült a zenekar, Tex Morton gitárossal (Sunny Domestoz korábbi tagja) és Hellvis-szel, aki porondmester szerepét és a vokálozást vállalta magára. 
Eljő' érted a nagytestű szörny! 

Az ezredforduló tájékán Köfte egy "mellékvállalkozásba" is belefogott, a psychobilly prominens képviselőiből (Peter Sandorff-Nekromantix-gitár, Johnny Zuidhof-Batmobile-dobok, Doyley-The Klingonz-gitár, Strangy-The Klingonz-nagybőgő) hozott létre Dead Kings néven egy zenekart. 2001-ben egy albumot is összehoztak King By Death, Fool For A Lifetime címmel. Közben Stein és Tex építgette saját karrierjét.  
2002-ben folytatódott a Mad Sin menetelése a Survival Of The Sickest korong képében, amelyet a People Like You Records jelentetett meg. Ezt rengeteg koncert követte az Egyesült Államokban, Japánban és Európában, majd egy újabb mű 2005-ben, a Dead Moon's Calling. Ezalatt kiadták újra a Sweet & Innocent?... Loud & Dirty! lemezt, valamint egy válogatást is készítettek az első négy albumból Young, Dumb & Snotty: The Psychotic Years 1988-1993 titulussal. Fennállásuk huszadik évében jelent meg a 20 Years in Sin Sin, amely az újra felvett számokon kívül tartalmazott addig meg nem jelent számokat és pár különlegességet is. 2010-ben jelent meg eddigi utolsó alkotásuk, a Burn And Rise.
A kislányok térdre kényszerítik őket. ;> 

Esetükben is a régebbi albumokról hallgatok dalokat, többek között a Mad Man Rock, a  Born Bad, a It Bites és a Wicked Witch című szerzeményeket. 

 Mad Sin - Meat Train At Midnight



Mad Sin - Próbatermi felvétel 1990-ből


Mad Sin - 1000 Eyes

2010. június 1., kedd

Nekromantix - Koppenhága koporsókészítői


Egyike azon psychobilly zenekaroknak, amelyek élőhalott cégérként hirdetik a műfajt eme vásott világ számára.
A történelmük szála 1989-ben indult útnak Dánia fővárosában, Koppenhágában. A legtöbb forrás szerint az énekes-nagybőgős Kim Nekroman egyenesen a Dán Királyi Haditengerészet egyik tengeralattjárójának posztjáról igazolt át a zene oldalára. Eleinte egy rockabilly bandában dobosként tevékenykedett, de hamarosan a gordon bűvőlését kezdte tanulmányozni és a horror felé vette az irányt. Hamarosan Paolo Molinari gitáros és Jens Brygman dobos segítségével megszületett a Nekromantix. Ismertetőjelük Nekroman saját készítésű koporsóbőgője lett, amelynek az első példánya egy gyerekkoporsóból készült, a későbbi típusok már sokkal jobb hangzást produkáltak és összecsukható mivoltuk miatt a szállításuk is könnyebb lett. 
Koporsót! Fémet vagy fát! 

Az említett felállás még az első album felvételei előtt megváltozott, Peter Sandorff vette át a gitárt, Peek pedig az ütőket. Két koppenhágai fellépés után egy nagyobb hamburgi fesztiválon is részt vettek, amely egy szerződést eredményezett a Tombstone Records kiadóval első albumukra, a Hellboundra. Ezt követte egy európai turné, amely nemzetközi hírnevet hozott nekik és 1991-ben a Nervous Records jóvoltából megjelent második albumuk is, a Curse of the Coffin. 1992-ben újabb változások álltak be a tagság terén, Jan Daggry (Ian Dawn néven) kínozta a gitárhúrokat ezentúl, Tim Kristensen (Grim Tim Handsome) pedig a bőröket. A harmadik albumuk, a Brought Back to Life már Grammy-díjat is nyert a "Legjobb heavy metal album" kategóriában 1994-ben. Újabb cserék következtek a gitárost illetően, de végül Søren Munk Petersen lett a befutó, akivel 1996-ban a negyedik album is megszületett Demons Are a Girl's Best Friend néven.
Ha rossz leszel, a bőgőben végzed! 

Ez idő tájt folyamatosan koncerteztek Európa országaiban, valamint Japánban. 1996-ban Nekroman megismerkedett Patricia Day-jel, akivel később összeházasodtak és egy zenekart is alapítottak Horrorpops néven, amely egy időre háttérbe szorította Kimnél a Nekromantix-ot, így Petersen és Kristensen kiléptek 1996 végén. 1997-ben Peter Sandorff visszatért a zenekarba mint gitáros, valamint ezentúl testvére, a dobos Kristian is a banda sorait erősítette. 1999-ben 10 éves fennállásuk alkalmából a Stengade 30 koppenhágai klubban játszottak (ahonnan elindultak annak idején), amelyről felvétel is készült Undead 'n' Live néven. 2000-ben megtörtént az első szereplésük az Egyesült Államokban, ahol a Tim Amstrong vezette Hellcat Records-nál 2002-ben a Return of the Loving Dead című albumukat is kiadták. 
 Hidrogénbombát vagy csalunk!

Ezzel nagyban hozzájárultak az ottani psychobilly közösség kibontakozásához. A lemezzel egy időben egy videóklip is készült a Gargoyles Over Copenhagen című dalról. Nekroman rövidesen Los Angeles-be költözött, ahol főleg a Horrorpops-szal foglalkozott, majd 2004-ben kiadták a Dead Girls Don't Cry című hatodik Nekromantix albumot is. 2005-ben Sandorffék helyét Troy Russel (gitár) és David Mesa (dob, Rezurex) vette át, de 2006-ban David belépett a Tiger Army-ba, így Andrew Martinez vette át a helyét, aki 2009-ben elhunyt autóbalesetben, ezért Lux lett az új (és az első női) dobos a zenekarban. 2007-ben a hetedik album is napvilágot látott Life Is a Grave & I Dig It! címmel és Troy szólókarrierjét szem előtt tartva kilépett, majd Pete Belair gitározott, de 2008 óta Franc birtokolja ezt a pozíciót. 2009 végén Rob Zombie-val indultak közös turnéra.
Számomra egyértelműen a korai albumok viszik a halottat, így főleg a Spiders Attacking Manhattan, az Electric Chair, a Rockin' Reptile és a Curse of the Coffin tartoznak a kedvenc nótáim közé.

Nekromantix - Born to be alive 


Nekromantix - Alice in Psycholand


Nekromantix - Rot in Hell