A
DAG a psychobilly egyik mérföldkövének számít, ami a színpadi játékot illeti, sőt azóta is kevesek mutattak be ennyire aberrált felvonásokat az agyalágyultság színházában a nagyérdeműnek.
A zenekar
1982-ben alakult a dél-walesi
Cardiffban. Eleinte meglehetősen zűrzavar uralkodott a hangszerek körül,
Mark Phillips (művésznevén
Sparky vagy
Spark Douche Retard) ült a doboknál,
Ant Thomas (
Sparky unokatestvére) énekelt, később
Dick Thomas is csatlakozott gitárosként, aki
Anttal nem állt rokoni kapcsolatban és jelentős szerepe volt a banda megreformálásában. Bőgős poszton megfordult
Simon Crowfoot (később a
Tormentben folytatta), majd
Ray Thompson (
The Questionnairesben is játszott) vállalta magára a húrmolesztáló pozíciót. Közben
Sparky és
Ant helyet cseréltek, amely felettébb egyedi hangzást adott a formációnak az ének területén. A zenekar neve állítólag a "
Demon teds are go!" kifejezésből ered, amely utal a rockabilly (
ted) és a horror (
demon) kapcsolatára, valamint egy régi sorozat, a
Thunderbirds jelmondatára is (
Thunderbirds are go!).
Tébolyult tizenéves tetemeket tartogat a táskájában.
Hat hét próba után fel is léptek, a fogadtatásuk pozitív volt, így pár év alatt sok helyen megfordultak.
1984-ben a
Hell´s Bent On Rockin´ válogatáson két számmal szerepeltek, majd
1986-ban a
Holy Hack Jack elnevezésű kislemez után, megjelent első albumuk, az
In Sickness & In Health. Még ebben az évben áttelepültek Londonba, ahol Dick kilépett, mivel nem tetszett neki az együttes által vett új irány, helyét Lex Luther vette át. A nagybőgő tájékán is változások álltak be, Graeme Grant fogta immáron a gordon nyakát. A második lemezük, a
Kicked Out Of Hell számait egy foglalt házban írták meg akusztikus hangszereken
1988-ban, mivel az elektromosságot nélkülözniük kellett. Ez nemzetközi ismertséget eredményezett és nem utolsó sorban
Sparky ekkor lépett a drogfogyasztók morfinszármazékokkal kikövezett útjára.
Jönnek a halálpockok és liszttel kenik be az orcádat!
1989-ben három nap alatt felvették az új tagokkal
Mike-kal (gitár) és
Billy Munsterrel (bőgő) a
The Day the Earth Spat Blood nevű kislemezt, amely nyolc számot tartalmazott. Ezután turnéztak Európában és
1991-ben neki láttak az
Orgasmic Nightmare felvételeinek, amelyen újra
Lex gitározott. Ismét felkerekedtek és a ferde hajlamok országába, Japánba is eljutottak rövidesen, ahol
Sparky gyakran lépett fel meztelenül.
1993-ban a kifogyhatatlan ötletek bizonyítékaként a
Tangenital Madness On A Pleasant Side Of Hell című albumukat csinálgatták, majd
1995-ben az énekes mentális problémái miatt feloszlottak, de
1996-ban visszatértek a
I Wanna See You Bleed kislemezzel.
1997-ben az Egyesült Államok nyugati felébe látogattak, ahol a frontember meglehetősen egyedi műsoraival (pl. önkielégítés egy porszívóval) szereztek hírnevet.
1999-ben a
Hellucifernation nagylemez elkészítésén fáradoztak, de
Sparkynak újfent problémái adódtak a mentális állapotával, így egy turnét kénytelenek voltak lemondani és fel is akartak oszlani, de végül a folytatás mellett határoztak. New Jerseyben léptek fel, ahol sikerült felgyújtaniuk egy kisebb parkot a szórakozóhely körül és a beállás után
Phillips-et egy lány molesztálásért le is csukták (valójában csak a hátsó felébe csípett a 16 éves lánynak, de az ottani törvények szerint ez molesztálás). Mivel a 60000 dolláros bírságot képtelenek voltak kifizetni, az együttes hazament,
Sparky pedig egy hónap múlva és 100 dollár büntetés törlesztése után tért vissza Angliába. A történtek után egy kicsit nyugalmasabb időszak következett,
Lex visszatért,
Criss Damage az ütőket vette a kezébe,
Paul Lambourne pedig a nagybőgő húrjait. Újabb turnék következtek és újabb letartoztatások, így a felállás gyakran változott.
2003-ban a
Live at the Galaxy live albummal,
2005-ben a
Hellbilly Storm nagylemezzel jöttek ki, közben
Strangy és
Doyle (A
Klingonz bőgőse és gitárosa) is megfordult náluk.
2006 elején az amerikai hatóságok szabotálták a turnéjukat az énekes múltja miatt, de Európában továbbra is koncerteztek. A jelenlegi felállás
Sparky,
Ant,
Stan és
Grischa.
Ne fényképezz, mert vonalzót dugok a húgycsövedbe!
A meglehetősen elborult szövegek és a sablonmentes színpadi műsor miatt kedvelem őket,
Sparkyban pedig a psychobilly allegóriáját vélem felfedezni. Az emberiség őszinte és sértő bírálatát, a tabuk könyörtelen ledöntését. Olyan értéknek hazudott közhelyek ellen lázad emberünk, amelyek önmagukban is példázzák a Homo sapiens sapiens képmutatását.
Az emberiség a marslakók péniszét nyalogatja.
De zsörtölődés helyett ajánlanám inkább a
Pervy In The Park, a
Vibrate, a
Cripple In The Woods és a
Zombie Stalk című számokat.
Demented Are Go - Human Slug
Demented Are Go - PVC Chair
Demented Are Go - Skating in the rain
Bejegyzések
