Elkallódott testrészecskék II.

A feledésbe merült bestiák visszatértek, hogy egyesült erővel zúzzák szét elménk még épen maradt részeit.

The Swampy's 

1986-ban alakultak egy belga kisvárosban, Verviers-ben. Jo Psycho inzultálta a gordon húrjait és a közönség hallójáratait hangjával, Alain 'The Fly' a dobverőket fogdosta, amíg a gitár kezelését Pierre Iwanow vállalta magára. A korszak nevesebb bandáival (Torment, Krewmen, Batmobile stb.) felléptek Belgiumban és külföldön (Hollandia, Franciaország, Németország) egyaránt és egy kislemezt (Psycho Swamp) is sikerült kreálni, amely négy dalt tartalmazott. Hamarosan az első albumukat is kiadták Come Back To The Swamp címen, a 90-es évek elején új gitáros (Saki) érkezett a zenekarba, majd rövidesen feloszlottak. 2010-ben összeálltak megint, de az eredeti formációból csak Jo maradt, Ced (gitár) és Da (dob) lettek az új tagok.

Cyclone

Olaszország egyik első psychobilly zenekara, amely 1986-ban látta meg a holdvilágot. Andrea Camerini énekelt, Andrea Pesaturo gitározott, Paolo Camerini nagybőgőzött, Roberto Berini dobolt, Massimo Diotallevi pedig alkalmanként szaxofonnal kísérte őket. Első albumuk, a First Of The Cyclonemen 1989-ben jött ki a Klang Records jóvoltából. Öt év múlva a második nagylemez is színre lépett Cyclonic Zone néven. Két számuk még megjelent a Nervous Records Live At The Big Rumble című válogatásán, majd 1996-ban feloszlottak.

Megjelent az Őpondrósága fanzine második része!

Újabb csapás egy régi istenverésétől. Az ára továbbra is lelkiismeret szerint, igényelni a nyugulun@gmail.com címen lehet. 

Mad Sin - A kolbász bűne

Ha a psychobilly egy elátkozott sziget lenne, ők lennének az elvetemült világítótorony kegyetlen őrei.

1987-ben három berlini ifjú, Köfte De Ville (ének/dob), Stein (gitár) és Holly (nagybőgő) alapította a zenekart, amely eleinte utcai muzsikálásból élt és leginkább rockabilly, country és punk számokat játszottak. Hamarosan egyre ismertebbek lettek a helyi underground közösségben, így a koncertjeik sűrűsödni kezdtek, felléptek a korszak nevesebb zenekaraival (The Meteors, Guana Batz, Demented Are Go stb.) is rövid időn belül, akikkel barátságok is kötődtek, köszönhetően az bohóckodásra való hajlamnak. 1988-ban jelent meg első albumuk a Maybe Crazy Records által, a Chills And Thrills In A Drama Of Madsin And Mystery. Bár ez a felvétel nem tett túl nagy érdeklődésre szert, a koncertszervezőket meggyőzte, így Európa több pontján is felléptek, amely növelte a követőik táborát és lassan kialakult egy belső kemény mag is, a The Sindicate (~szindikátus). 

A Mad Sin és a Nekromantix rémlegényei. 

1990-ben jött ki a második lemezük Distorted Dimensions néven, amelyet az Amphigory követett 1991-ben. 1992-ben sem maradtak tétlenek, a Break The Rules korongjukkal örvendeztették meg a temetők népét, majd hasonló reakciókat váltott ki az ötödik album, az A Ticket Into The Underworld a következő évben. Ez idő tájt vált meg Köfte a doboktól és csak a frontemberi teendőkre koncentrált. Mivel egyre destruktívabbak lettek a koncertek (például a berendezés és a színpad szétverése), lassan fogyni kezdtek a fellépési lehetőségek is, így kénytelenek voltak e téren életfilozófiát váltani.  

1996-ban Hollandiába mentek, ahol a Count Orlok Records jóvoltából kiadták a God Save The Sin című szerzeményüket, ezzel kezdődött az együttes komolyabb pályafutása. Ekkoriban más stílusú bandákkal is felléptek (Misfits, Gwar), így a psychobilly közösségen kívül is népszerűek lettek. 1998-ban Máltára utaztak és itt vették fel a Sweet & Innocent?... Loud & Dirty! nevezetű lemezüket (a Bonanza adta ki), amely növelte az ismertségüket távoli tájakon is (pl. Japán). Új tagokkal is bővült a zenekar, Tex Morton gitárossal (Sunny Domestoz korábbi tagja) és Hellvis-szel, aki porondmester szerepét és a vokálozást vállalta magára. 

Eljő' érted a nagytestű szörny! 

Az ezredforduló tájékán Köfte egy "mellékvállalkozásba" is belefogott, a psychobilly prominens képviselőiből (Peter Sandorff-Nekromantix-gitár, Johnny Zuidhof-Batmobile-dobok, Doyley-The Klingonz-gitár, Strangy-The Klingonz-nagybőgő) hozott létre Dead Kings néven egy zenekart. 2001-ben egy albumot is összehoztak King By Death, Fool For A Lifetime címmel. Közben Stein és Tex építgette saját karrierjét.  

2002-ben folytatódott a Mad Sin menetelése a Survival Of The Sickest korong képében, amelyet a People Like You Records jelentetett meg. Ezt rengeteg koncert követte az Egyesült Államokban, Japánban és Európában, majd egy újabb mű 2005-ben, a Dead Moon's Calling. Ezalatt kiadták újra a Sweet & Innocent?... Loud & Dirty! lemezt, valamint egy válogatást is készítettek az első négy albumból Young, Dumb & Snotty: The Psychotic Years 1988-1993 titulussal. Fennállásuk huszadik évében jelent meg a 20 Years in Sin Sin, amely az újra felvett számokon kívül tartalmazott addig meg nem jelent számokat és pár különlegességet is. 2010-ben jelent meg eddigi utolsó alkotásuk, a Burn And Rise.

A kislányok térdre kényszerítik őket. ;> 

Esetükben is a régebbi albumokról hallgatok dalokat, többek között a Mad Man Rock, a  Born Bad, a It Bites és a Wicked Witch című szerzeményeket. 

 Mad Sin - Meat Train At Midnight

Mad Sin - Próbatermi felvétel 1990-ből

Mad Sin - 1000 Eyes

Nekromantix - Koppenhága koporsókészítői

Egyike azon psychobilly zenekaroknak, amelyek élőhalott cégérként hirdetik a műfajt eme vásott világ számára.

A történelmük szála 1989-ben indult útnak Dánia fővárosában, Koppenhágában. A legtöbb forrás szerint az énekes-nagybőgős Kim Nekroman egyenesen a Dán Királyi Haditengerészet egyik tengeralattjárójának posztjáról igazolt át a zene oldalára. Eleinte egy rockabilly bandában dobosként tevékenykedett, de hamarosan a gordon bűvőlését kezdte tanulmányozni és a horror felé vette az irányt. Hamarosan Paolo Molinari gitáros és Jens Brygman dobos segítségével megszületett a Nekromantix. Ismertetőjelük Nekroman saját készítésű koporsóbőgője lett, amelynek az első példánya egy gyerekkoporsóból készült, a későbbi típusok már sokkal jobb hangzást produkáltak és összecsukható mivoltuk miatt a szállításuk is könnyebb lett. 

Koporsót! Fémet vagy fát! 

Az említett felállás még az első album felvételei előtt megváltozott, Peter Sandorff vette át a gitárt, Peek pedig az ütőket. Két koppenhágai fellépés után egy nagyobb hamburgi fesztiválon is részt vettek, amely egy szerződést eredményezett a Tombstone Records kiadóval első albumukra, a Hellboundra. Ezt követte egy európai turné, amely nemzetközi hírnevet hozott nekik és 1991-ben a Nervous Records jóvoltából megjelent második albumuk is, a Curse of the Coffin. 1992-ben újabb változások álltak be a tagság terén, Jan Daggry (Ian Dawn néven) kínozta a gitárhúrokat ezentúl, Tim Kristensen (Grim Tim Handsome) pedig a bőröket. A harmadik albumuk, a Brought Back to Life már Grammy-díjat is nyert a "Legjobb heavy metal album" kategóriában 1994-ben. Újabb cserék következtek a gitárost illetően, de végül Søren Munk Petersen lett a befutó, akivel 1996-ban a negyedik album is megszületett Demons Are a Girl's Best Friend néven.

Ha rossz leszel, a bőgőben végzed! 

Ez idő tájt folyamatosan koncerteztek Európa országaiban, valamint Japánban. 1996-ban Nekroman megismerkedett Patricia Day-jel, akivel később összeházasodtak és egy zenekart is alapítottak Horrorpops néven, amely egy időre háttérbe szorította Kimnél a Nekromantix-ot, így Petersen és Kristensen kiléptek 1996 végén. 1997-ben Peter Sandorff visszatért a zenekarba mint gitáros, valamint ezentúl testvére, a dobos Kristian is a banda sorait erősítette. 1999-ben 10 éves fennállásuk alkalmából a Stengade 30 koppenhágai klubban játszottak (ahonnan elindultak annak idején), amelyről felvétel is készült Undead 'n' Live néven. 2000-ben megtörtént az első szereplésük az Egyesült Államokban, ahol a Tim Amstrong vezette Hellcat Records-nál 2002-ben a Return of the Loving Dead című albumukat is kiadták. 

 Hidrogénbombát vagy csalunk!

Ezzel nagyban hozzájárultak az ottani psychobilly közösség kibontakozásához. A lemezzel egy időben egy videóklip is készült a Gargoyles Over Copenhagen című dalról. Nekroman rövidesen Los Angeles-be költözött, ahol főleg a Horrorpops-szal foglalkozott, majd 2004-ben kiadták a Dead Girls Don't Cry című hatodik Nekromantix albumot is. 2005-ben Sandorffék helyét Troy Russel (gitár) és David Mesa (dob, Rezurex) vette át, de 2006-ban David belépett a Tiger Army-ba, így Andrew Martinez vette át a helyét, aki 2009-ben elhunyt autóbalesetben, ezért Lux lett az új (és az első női) dobos a zenekarban. 2007-ben a hetedik album is napvilágot látott Life Is a Grave & I Dig It! címmel és Troy szólókarrierjét szem előtt tartva kilépett, majd Pete Belair gitározott, de 2008 óta Franc birtokolja ezt a pozíciót. 2009 végén Rob Zombie-val indultak közös turnéra.

Számomra egyértelműen a korai albumok viszik a halottat, így főleg a Spiders Attacking Manhattan, az Electric Chair, a Rockin' Reptile és a Curse of the Coffin tartoznak a kedvenc nótáim közé.

Nekromantix - Born to be alive 

Nekromantix - Alice in Psycholand

Nekromantix - Rot in Hell

Rendhagyó csendfaló

Az utóbbi időben többen is érdeklődtek felőlem, mivel eltűntem a közösségi portálokról. Bár eme lények száma véges és megszámlálható, a hatékonyság érdekében az alábbi sorokban fogok válaszolni kérdéseikre.

Az "eltűnés" okai:

- Rockerek.hu és Punkportál: A politika miatt. Ez a förmedvény már így is elég szubkultúrát vitt a romlás mezejére, így súlyos teher nehezedne kicsiny lelkemre, ha (részben) miattam a psychobilly is a világmegváltás oltárán fejezné be életét.

- Rockinboard: Egy nagyobb vita kapcsán gondoltam úgy, hogy nem az én társaságom a fórum népe. Többségük szerint a psychobilly zenei stílus, szerintem több ennél: életstílus. Amelyhez hozzátartozik a wrecking, a DIY, a határtalan kreativitás és néha napján a bizarr dolgok művelése is. Mivel alapvetően az "élni és élni hagyni" elv a fő irányadó személyem esetében, így jobbnak láttam, ha én a saját utamat járom. 

Milyen galádságokat művelek?

1. The Ködmöns: Már csemeteként is sokat méltatták a szövegírási tehetségemet, így miután a psychobillyvel alkotott kapcsolatom maradandónak tűnt, nekiláttam egy zenekar létrehozásának. A psychobilly közhelyek lerombolása motivált leginkább, amely miatt gyakran kapja meg (részben jogosan) a műfaj az "értelmetlen", "semmitmondó" és hasonlóan degradáló jelzők sokaságát. Zenei szempontból nem az én tisztem megítélni a zenekart, ha tetszik valakinek, eljön koncertre, ha nem tetszik, akkor nem. 

2. Őpondrósága: Psychobilly fanzine. Június közepén jön a második szám. ;>

Röviden ennyit szólnék. Ha bárkinek közölnivalója lenne irányomba, akkor írjon az e-mail címemre (nyugulun@gmail.com) vagy szóljon hozzá. ;>

Elmebetegségünk gyökerei III.

A szörnyek továbbra is szörnyen szépek és elmeügyileg sem igazán épek.

A psychobilly megéhezett és elment vadászni.

 Feliratokat festeni fertelmesen jó.

A buszon is kérhetik a begyeket és a végbeleket!

Ezek a jányok nagyon kinevetik a világot.

A folyóparton kegyetlenkedik a gonosz karton. 

Batmobile - Az agysérült bőregéremberek szekere

Ők azok, akik jó eséllyel pályázhatnának az elmegyógyintézetek karmesteri pozícióira. Ha lenne ilyen.

1983-ban álltak össze muzsikálni Bredában, egy holland városban. Jeroen Hammers gitáros és Johnny Zuidhof dobos alkotta a kezdőcsapatot, majd Jeroen testvére, Eric egészítette ki őket mint gordonos. Eleinte a rockabilly és a rock 'n' roll klasszikusainak feldolgozásaival rémisztgették az embereket, de hamarosan (főleg a Frenzy hatására) pörgősebb és egyedibb hangzás után vágyódtak, így a psychobilly kicsiny mocsarába vetették testüket. 1985-ben megjelent a Batmobile névre hallgató mini albumuk a Rockhouse/KIX4U kiadónál, amely elsőként repítette őket a hírnév felé a nem brit bandákat illetően. 

 Itt rakták össze az ultrahangos helyzetmeghatározóval ellátott bőrjárgányt.

1987-ben létrehozták saját kiadójukat, a Count Orlokot, ahol ugyanebben az évben meg is jelent második lemezük, a Bambooland. Ez tovább növelte népszerűségüket, különféle rádió- és tévéműsorokba kaptak meghívásokat, valamint első németországi turnéjukat is elkönyvelhették. Még ebben az évben megjelent a Buried Live, amely egy dupla lemezes demó- és koncertfelvételekből álló album volt, majd 1988-ban a Nervous Records-nál jelent meg a Bail Was Set At $6,000,000 elnevezésű korong. Ez is bizonyította, hogy a zenekar már a szigetországban is erős versenyző a psychobilly akadálypályáján. Ezután visszatértek a saját kiadójukhoz, ahol további hat albumot hoztak világra: 1989-ben az Amazons From Outer Space, 1991-ben a Sex Starved, 1992-ben a Hard Hammer Hits és 1997-ben a Welcome To Planet Cheese című nagylemezeket. 1993-ben kiadták a "legjobb és legrosszabb" dalokat tartalmazó Blast From The Past lemezt, valamint 1990-ben a címben is felfedezhető robbanóanyagot körüljáró Batmobile Is Dynamite feldolgozás albumot. 

Az az én rovarom! 

2000 augusztusában egy holland fesztiválon búcsúztak (egy időre). 2001-ben az On The Hill japán kiadónál megjelent a Tribute To Batmobile, amelyen többek között az ukrán Mad Heads, a magyar Gorilla, a brazil Os Catalepticos és az amerikai Photon Torpedoes előadásában lehetett hallani ismert Batmobile dalokat (maga az együttes is szerepelt rajta egy új számmal). 2003-ban a speyeri Satanic Stomp fesztiválon tértek vissza újra, de ezek után már nem vállaltak annyi koncertet, mint fénykorukban. 

 A veterán denevérzés.

Több dologban is elsőnek tekinthetjük őket, az egyik legjobban kereső psychobilly együttes, mellesleg az egyetlen zenekar, amely ennyi idő után is az eredeti felállással lép fel. A tagok más zenekarokban is kamatoztatták tudásukat. Eric a The Penguin és The Gecko Brothers zenekarokban múlatta szabadidejét, Zuidhof dobolt az előbbi zenekarban és a Sin Alley-ben, Jeroen pedig főleg a Triple Dynamite együttesben tengette mindennapjait, 2007-ben Elvis In Wonderland néven albumuk is megjelent a Count Orloknál.

Ilyen sok dalból nehéz választani, de a Mission Impossible, a Bambooland, a Mad At You és a Killer's Crew megunhatatlan nóták közé tartozik.

 Batmobile - Killer's Crew

Batmobile - Zombie Riot

Batmobile - Mad At You