Sorozatunk második felvonásában egy olyan együttesről lesz szó, amely erőteljesen és véresen csapja az emberiség arcába a psychobillyt. Ez a zenekar a Hellfreaks, kérdéseimre az együttes frontnémbere, Shakey Sue válaszolt.
Hol, mikor és hogyan ismerkedtetek meg a psychobillyvel?
A mi esetünkben talán az a szép, hogy a legtöbben a magyar psychobillynek köszönhetjük a műfaj iránti szenvedélyt.
Az egyik ilyen együttes a Gorilla, akiket például Yoda a Szigeten látott először 1999-ben vagy 2000-ben. Zsolt számára is meghatározóak voltak, állítólag amikor először hallgatott psychot, 2 dolog fogalmazódott meg benne: egyrészt hogy jó lenne egyszer megnézni azt a bizonyos Gorillát, másrészt pedig jó lenne egy együttesben bőgőzni. Talán akkor kiröhögte volna az illetőt, aki közli vele, hogy ez a két dolog meg is fog valósulni, méghozzá egyszerre :).
A másik meghatározó együttes pedig a Silver Shine, legalábbis az én esetemben. Évekig a punk majd a hardcore közegben tébláboltam és akarva akaratlanul a kezembe kerültek olyan bandák zenéi mint a Nekromantix, Mad Sin, Tiger Army , sőt Gorilla is, de őszintén bevallom, hogy akkor még egyáltalán nem kötött le.
Tulajdonképpen csak akkor keltette fel először érdeklődésemet, amikor először láttam a TSS -t élőben. Végül pedig azon kaptam magam hogy egy hardcore fesztiválon a TSS fellépését vártam a legjobban ( mert bizony ilyen helyeken is felléptek :) ). Úgyhogy kezdett gyanússá válni a dolog, hogy talán érdemes lenne utánanézni ennek az egésznek. Nagyon nem kellett törni magam, mert Yoda kb. azonnal megjelent mint kisördög a vállamon és elhalmozott rengeteg zenével, onnantól kezdve már nem volt visszaút.:)
Milyen megfontolásból kifolyólag alapítottátok a zenekart?
Minden a Psycho Ladyvel kezdődött, a Los Tiki Torpedoes egyik számával, ahol a dobverők helyett a mikrofont ragadtam meg. Tulajdonképpen ekkor döbbentem rá, hogy nagyon is lenne kedvem az énekléshez. Még amikor Ausztriában éltem, jártam énektanárhoz, de amikor hazaköltöztem, annyira magával ragadtak az új dolgok, annyira megváltozott minden, hogy úgymond teljesen elfelejtettem, hogy milyen örömöt is okozott ez nekem anno. De aztán jött ez a szám.
Yoda pedig majdhogy nem kirobbant a rengeteg ötlettől, nagyon sok olyan gitártémája volt, amiért ketten nagyon lelkesedtünk, de egyszerűen nem fért bele a LTT stílusvilágába. Kikívánkozott belőlünk az alkotás. Már csak a megfelelő tagokat kellett keresni hozzá és tádámm! Már meg is volt a Hellfreaks.
Honnan ered a neve?Nos, ez egy elég hosszú menet volt.
A legnagyobb gondunk avval volt, hogy mindenképp egy szavas banda nevet akartunk és ez bizony eléggé megnehezítette a dolgunkat.:)
Emlékeszem, hogy a Fifty’s Drinx -be már ilyen óriási angol-magyar szótárral mentem dolgozni, Yoda pedig mint egy gép, szó szerint ömlöttek belőle az ötletek, de egyre rosszabb lett a helyzet.
Már lassan beletörődtünk hogy nem lesz nevünk, annyira nem tudtunk semmivel sem azonosulni. Végül pedig egy vizsgára tanultam, amikor megcsókolt a múzsa és Yoda szójátékaiból újragyurmázva kihorgásztam a nevünket.
Mely zenekarok voltak hatással a zenétekre?
The Black Rose Phantoms, The Howlers, Koffin Kats, 12 Step Rebels és a Banane Metalik, emiatt különösen nagy megtiszteltetés számunkra, hogy Bécsben megoszthattuk velük a színpadot.
Milyen fontos változások történtek a zenekar életében a megalakulás óta (tagcsere, zenét érintő változások stb.)?
A kezdő felálláshoz képest egy dobos oda-vissza cserén estünk át: Vilikét ( The Crooked, Voodoo Allen ) váltotta Szövi ( Linx ), majd újból Vilike! Illetve egy ideig 2 gitárral próbáltunk Jennifer ( Nothing) személyében. De végül 1 gitár mellett döntöttünk. Lehetséges, hogy Jennifer hamarosan feltűnik egy új psychobilly formációban! Zenei stílusunk ez idő alatt nem változott, tudtuk hogy mit akarunk.
A lányok pedig később kerültek képbe: egyszerűen elvarázsoltak minket :).
Egy koncerten láttam őket, és ahogy egymás mellett álltak olyan kisugárzásuk volt, hogy nő létemre nem tudtam levenni róluk a szememet, lehet valamiféle voodoo varázslattal befolyásoltak minket, de egyszerűen rögtön tudtuk, hogy ők kellenek ahhoz hogy teljes legyen a csapat!
Mely The Hellfreaks számok a kedvenceid, avagy melyek rendelkeznek mélyebb mondanivalóval?Majdnem az összes számunk a klasszikus horror világába nyúlik vissza: horror,pokol,zombik,vámpírok,beteg dolgok töltik ki a szövegeinket. Van amelyik tényleg csak mese, illetve rémmese :), mint például a Mr. Dead Kiss.
Egy lányról szól, aki csak egy véletlennek köszönheti hogy nem egy nekrofil, azaz Mr. Dead Kiss karjaiban vesztette el életét.
De vannak számaink, amelyekbe mélyebb érzelmeket is beleágyaztunk : ilyen például a Living Dead Cat, amely a búcsúról vagy az If I die today ( az én személyes kedvencem ), amely az elkésett megbánásról szól.
Mégis ezek inkább a szöveg megírásának a megindítványozó érzései voltak és így tényleg csak nagyon burkoltan , a horrorral megfűszerezve lehet megtalálni bennük.
Mi a psychobillyt nem egy borongós, kesergő műfajnak tekintjük annak ellenére, hogy a "sötét" elemei miatt esetleg elsőnek annak tűnhet. Nekünk egyáltalán nem a melankóliáról szól a dolog!
Mi a zenénket nem arra szeretnénk felhasználni, hogy bánkódjunk az élet dolgain, hanem amennyire lehet gúnyt űzzünk ezekből. Sőt! Akár saját magunk által tapasztalt negatív élményekből is viccet csinálunk. Egy kis cinizmus sosem árt. ;)
Ezért nem egyenesen ezekről az érzelmekről írtunk, hanem a saját kis psycho-mesevilágukba burkolva adjuk elő. Nem lehúzni szeretnénk a közönséget, hanem szórakoztatni.
Mik a jövőbeli terveitek az együttessel?
Minél több koncert itthon, minél több koncert külföldön, album kiadása, minél több ember megismerése, minél több új barátság kötése, minél több közös élmény gyűjtése. Egyszerűen csak csinálni, amit szeretünk. :)
Bloody Hully, Shakey Sue, Spinny, Yoda Surfer.A Silver Shine –t egyből mindenki rávágja.
Emlékezetes koncertek és élmények?
Az összes külföldi buli óriási élmény volt számunkra!! Egyrészt a hihetetlen pozitív fogadtatás miatt, másrészt ez nekem tényleg az egyik nagy álmom volt, hogy eljussunk ideáig, főleg hogy az első külföldi bulink Bécsben volt, ahol 10 éves koromig éltem – ez különösen szívmelengető érzés volt .
Persze az olyan mókás dolgokat sem felejtem el, mint ami Zágrábban történt: koncert közben egy pasas tényleg övön aluli módon viselkedett és végül amikor számára jó ötletnek tűnt, hogy a színpadra hasalva a szoknyám alá nézzen, a biztonsági őrökkel egyetértve, úgy oldottuk meg a szituációt, hogy jelzés szinten rátapostam az arcára és úgy fejeztem be a Sick Soul utolsó refrénjét. :)
Roxie Rocks, Dorothy Doll.
Bejegyzések
