2010. október 17., vasárnap

Elkallódott testrészecskék IV.

Rockin' Bones



1988-ban léptek a téboly mezejére a messzi Franciaországban, Arnaud 'The Snake' rémmesés orgánumával, Jean 'Spectrex' goromba gitározásával, Fabien 'Eskimo' a gordon megtépésével, amíg Patrice 'Psychopat' a dobok botozásával próbált hangulatot csempészni a közönség agonizáló sorai közé. Ténykedésük temérdek koncertet és egy nagylemezt eredményezett Welcome To The Forbidden Planet (1992-CD, 1993-LP) címen, valamint a Psycho Attack Over Europe harmadik részére is felzenélték magukat, de 1994-ben feloszlottak.

Rockin' Bones - Tremors




 Iberia Trash



 1998-ban alapította a zenekart két elvetemült (M. Psycho-Trash - gitár/ének, Alfonso Carlos López - dob,szájharmonika, háttérzajok), akik a B-kategóriás horrorfilmek világában kalandoztak már egy ideje. A bőgőt örökös száműzetésre ítélték, zenéjüket psychobilly-trash jelzővel illették. 2000-ben az SG Records égisze alatt kiadták a Mondo Psycho című albumukat, valamint több válogatáson is szerepeltek (Revel With A Cause, High Voltage Vol. 2&3).

Iberia Trash - El Vampiro


Radium Cats



 1988-ban döntötte el egy testvérpár (Paul Paterson - gitár, Lee Paterson - nagybőgő), hogy Skócia sem maradhat muzsikáló rémek nélkül. Az ötlet Johnny Maben dobosnak is tetszett, így meg is rohamozták a sziget földalatti zenei világát, amely még ebben az évben tengernyi koncertet és Munster Madness néven egy korongot hozott a világra. Népszerűségek később sem csökkent, 1992-ben második lemezüket is kiadták Other Worlds címmel. A kedvező körülmények ellenére 1994-ben feloszlottak.

Radium Cats - Go,go,go

2010. szeptember 30., csütörtök

Elkallódott testrészecskék III.

Shark Bait



1984-ben láttak napvilágot zenekar formájában, a kezdőcsapat Dave Finnegan (ének-gitár), Simon Farrell (nagybőgő), Feargal Heapes (gitár)és Johnny Bonnie (dobok) alkotta négyes volt Dublinból, de az ütős hangszer területén gyors változás lépett érvénybe Martin Farrell képében. Mivel ez idő tájt a műfaj még ismeretlennek számított Írországban, hamar felkeltették a média figyelmét, több újságban és tévéműsorban is szerepeltek. 1985-ben huszonöt saját nótát rögzítettek és jó pár feldolgozást is (Be Bop a Lula, Wild Thing, Rattle Snaking Daddy, Johnny Cynic stb.). Önálló albumot soha sem adtak ki, néhány nevesebb válogatáson szerepeltek (Stomping At The Klub Foot 5., The Weird Weird World of Guru Weirdbrain, The Sham Rocks). 1987-től Neal Murphy simogatta a bőröket, de az év végén feloszlott az együttes. "Romjain" jött létre a Spellbound és Scared Stiff.

Egy cápa rémálma.


Shark Bait - One More Bite



Riptide



1994-ben alakultak a hollandiai Hengelo városában, Martin Welberg ragadta magához a mikrofont és a lant mai utódját, Dagmar Mebius a basszust erősítette egy gordonnal és Rodney Lok lett a dobok komor vallatója. Feldolgozásokkal kezdték, majd lassan dalírásra adták a fejüket, 1996 végére számtalan fesztiválon felléptek már a színtér nagyjainak társaságban (Batmobile, Mad Sin stb.). Ezután pár év csend következett, amelyet 2004-ben tört meg a feltámadás robaja, az új felállásban Jan Jaap Elzenga gondoskodott az ütésről, Serge Kokos (hosszú keresés után) pedig a húrok molesztálásáról. 2009-ben állt be végleg a jelenlegi állapot, Ed Keric foglalta el a dobok mögötti helyet.

Megeszünk mindenkit.


Riptide - Cold As Ice


2010. szeptember 12., vasárnap

The Quakes - Tengerentúli rengések



Leginkább úgy lehet jellemezni őket, mint akik túl korán ébredtek fel a rock 'n' roll ősi temetőjében, így kénytelenek voltak átkúszni a legközelebbi kísértetkastély pincéjébe.
1986 őszén pattant ki az együttes ötlete három legény fejéből Buffalóban, Paul Roman gitáros, Rob Peltier nagybőgős és Dave "The Ace" Hoy dobos alkotta a kezdőcsapatot. Sok más psychobilly zenekarhoz hasonlóan ők is rockabillyt játszottak, de a helyi punk rock közösség hatására áttértek pörgősebb és durvább zenére, valamint külsejük is erősen konvergálni kezdett a punkok öltözetéhez. Bár rajongóik száma nőtt, Londonba mentek szerencsét próbálni és többször is elküldték demójukat a Nervous Records-nak, de nem jártak sikerrel. Ezután felléptek egy belga fesztiválon, majd érvényes munkavállalói engedély hiányában az Egyesült Államok és Anglia között ingáztak.

 Ha utálod ezt a bolygót, csinálj földrengést!

A zenekar változásokon esett át, Dave Hoy a gordont vette át, a dobos pedig Chris VanCleve lett. 1988-ban sátáni kacajjal érkezett a szerencse, kiadták a The Quakes nevű albumukat a Nervous Records segedelmével és a Klubfootban is felléptek. 1989 elején a balsors hatalmas csapásokat mért a bandára, Dave Hoy autóbalesetben elhunyt, Roman zenei projektjei folyamatosan zátonyra futottak, kiutasították Angliából másodszor is. Ezek ellenére az év második felében Brian Doran dobos és Peltier segítségével felélesztette az együttest, a Big Rumble fesztiválokon be is mutatkoztak hamarosan.

 Most jöttünk a rémhajóval!

1990-ben Voice Of America néven második nagylemezük is megjelent, 1991-ben Japánba hívták őket, amely mély nyomokat hagyott bennük, koncertalbumot készítettek a turnéról, 1992-ben a Next Generation című korongjuk inkább a felkelő nap országában lett népszerű, így egy újabb helyi körutat iktattak be. 1995-ben a negyedik album, a Quiff Rock visszatért a gyökerekhez, de az állandó dobos hiánya 1998-ig megnehezítette a gyakori fellépéseket, amikor Richie lett a bőrök "örök" őre és verője. 2000-ben újabb váltás, Peltier helyett ezentúl Mark Burke molesztálta a bőgő húrjait, 2001-ben a Last of the Human Beings nevezetű alkotásuk kelt életre a saját kiadójuk, az Orrexx Records jóvoltából. Ezután fesztiválokon léptek fel, Paul Roman szólókarrierjét egyengette, valamint 2005-ben Psyops titulussal a hatodik nagylemezt hozták világra. Újabb tagcserék ideje érkezett el, Kenny Hill terrorizálja az óriáshegedű húrjait 2007 óta, Juan Carlos a doboknál tevékenykedik 2008-tól kezdve. 2009-ben megérkezett eddigi utolsó albumuk, a Negative Charge is.
Korai munkásságuk mai napig a kedvenc fülpihentetési eszközök közé tartozik, így ajánlom a Psychobilly Jeckyll And Mr. Hyde, a Nuthin' Goin' Down és Hangman's Noose című szerzeményeiket.

The Quakes - Psychobilly Jeckyll And Mr. Hyde 


The Quakes - Pack Your Bags And Go

2010. szeptember 3., péntek

1 éves az Erélyes Ebdüh!

Egyszer szelte végig a Föld bolygó a világegyetem éjfekete szövetének egyik fényfoltját súroló utat, amióta neki láttam a psychobilly alkotóelemeit ismertető elektronikus krónikámnak. Huszonegy társaság került eddig bemutatásra, valamint néhány nem zenei jellegű részlet is a betűfaló idegenek elé tárult bővebben. Tevékenységemet folytatni kívánom, amíg a Nap gyomra tartalmának elégetésétől felfújódva el nem égeti eme porgömböt, sőt még annál is tovább.


2010. szeptember 2., csütörtök

Elmebetegségünk gyökerei IV.

A kíméletlen képeskönyv újra itt van és berágja magát agyatok pöttömnyi vermeibe.

Áááá! Nyelvöltésben leledzik a psychobilly.


Színt és alkoholt visznek a kies pusztaságba.


A tavaszi szellőtől fakul a nadrág és a haj, bár ez nekik sohasem baj. ;>


Sokan vagyunk mókásak.


Megváltozott a gravitáció!

2010. augusztus 16., hétfő

The Meantraitors - Szadisták egy szamovárból


Muzsikusaink megtréfálták az orosz telet, majd meghódították a psychobilly világát.
A zenekar egy triumvirátus (Sztasz Bogorad - gitár/ének, Igor Hologyikin - nagybőgő, Jevgenyij Beljajev - dob) jegyében jött létre 1989 tájékán Szentpétervárott. Pár koncert után jelentősen megnőtt a népszerűségük, követőik saját csoportot is létrehoztak 5th Column néven (a kifejezés az angol szlengben az árulókat és aktuális kormány megdöntésén fáradozókat jelöli). Egy demót is rögzítettek és elküldték a KIX4U kiadónak, amelyről végül három dal került fel a Psycho Attack Over Europe ötödik részére. 1990-ben új ember jött a gordont molesztálni Dimitrij Iljin személyében, majd a következő évben a dobos is kicserélődött Vlagyiszlav Ljascsukra. Hamarosan felfigyeltek rájuk a nevesebb külföldi kiadók, de ők egy moszkvai cég, az SNC mellett döntöttek. 

 A gumiabroncsok már nem tréfálnak.

1991-ben felveszik a The Meantraitors From Psychobilly Land című albumukat, amelynek munkálatai alatt történt a Gorbacsov hatalma ellen irányult, de kudarcba fulladt államcsíny. Egy koncertet is akartak szervezni a "Fehér Ház" (a kormány akkori központja) elé, de végül (külsejük miatt rögtön célpontok lettek volna) a stúdióban várták ki a puccs végét. A Big Rumble fesztiválra is meghívást kaptak, de a vízumuk túl későn érkezett meg, így lemaradtak róla. 1992-ben fél évre Kölnbe költöztek, ahol több mint harminc koncertet adtak, majd hazaérkezésük után Sztasz egy rövid interjúban szerepelt, amely az egész országban ismertté tette a bandát.  1993-ban megjelent a Titanic Music nevezetű albumuk, később a borító egy része gondokat okozott nekik Nyugat-Európában, mivel karjaikkal egy horogkeresztet formáznak a képen. A tagokkal is problémák adódtak, drogfüggők lettek, így a frontember új zenészek után kezdett kutatni, akiket Rusztyem (dob) és Misa Dubov (nagybőgő) képében talált meg. 

 Egy geometriai alakzat a sok közül.

1994-ben bejárták Európát, Grim Rock néven kislemezt, Welcome To Palermo címmel pedig egy nagylemezt készítettek el, valamint a The Meteors nem akart fellépni velük, mert a horogkeresztes kép miatt nácinak tartotta őket. Elmondásuk alapján a kép csak polgárpukkasztás, szerintük Sztasz félig zsidó származása, Köfte levele és a temérdek eladott korong is bizonyítja, hogy semmi közük a nemzetiszocializmushoz. Közben egy kölni legény, Matt vette át a dobütőket, akit 1995-ben Brand váltott. Ebben az évben a negyedik album, az Angry Heart is napvilágot látott. 

 Még a rémfilmek is megijedtek!

1996-ban újabb koncertek következtek, valamint egy tagcsere (Mike lett az új bőgős)  folytán Sztasz marad az egyetlen orosz a zenekarban. 1997-ben visszatért Oroszországba és megint tagok keresésével töltötte az idejét, Lesuban és Igorban lelt rá végül embereire. Augusztusban egy koncertet szervezett nekik az SNC a Vörös térre, de a nagy tömeg miatt a rendőrség az első szám után hazaküldött mindenkit, a másnapi koncert egy klubban volt, ahol csak szóbeli vita alakult ki bizonyos politikai rigmusok miatt. Koncertek mellett ötödik albumukon, a Guts For Sale-en is dolgozni kezdtek, valamint a Living Collection válogatáson is szerepeltek. 1999 óta Németországban van a banda székhelye és két koncertlemezt (Alive and Kicking - 2003, Psychobilly Outlaws - 2006) valamint egy nagylemezt ( Heavy Boogie - 2007) is világra hoztak azóta.
A The Meantraitors nagyszerű példa arra, hogy a psychobilly semmilyen körülmények között sem lesz a politika és a vallás szolgálóleánya. De nem kívánok belemélyedni parttalan diskurzusokba, így inkább ajánlanám a Black Hole, a Radioactive Tan és a Possibility Of The Treason nótákat meghallgatásra. 

The Meantraitors - Possibility Of The Treason


The Meantraitors - Heavy Boogie


The Meantraitors - In Our Mad Country

2010. július 31., szombat

Frenzy - Az ősi őrjöngés


Ők az élő bizonyíték arra, hogy a nagybőgő csattogása meglovagolva agyhullámainkat, goromba mozgású és hangú lényeket varázsol belőlünk.
1983 augusztusában döntött úgy Steve Whitehouse (The Sharks bőgőse), hogy belecsap a psychobilly vérlevesbe. Segítségére volt gitárosként Simon Brand (későbbi Torment frontembere) és dobosként Mervyn Pepler. Nem tétováztak sokat, 1984-ben meg is jelent első kislemezük, a Robot Riot. Egyik dal lett később Brand saját zenekarának a névadója (Torment). Még ebben az évben kiadták első albumukat a Nervous Records jóvoltából, amely a Hall Of Mirrors névre hallgatott, valamint Simon is kilépett az említett okok miatt. Helyét Cavan 'Kev' Saunders vette át, néhány koncertet adtak a Klubfootban és Anglia más városaiban is, majd 1985-ben Nobody's Business néven újabb kislemezet hoztak világra a Cat Machine kiadó segedelmével. 1986-ban folytatták a sírásást, amelynek a Clockwork Toy című nagylemez és az I See Red nevezetű kislemez lett az eredménye az ID Records-nál. Az utóbbi huszonhét héten keresztül szerepelt az angol toplistákon, legjobb pozíciója a harmadik hely volt.

A targonca tettrekészen terrorizál. 

Hamarosan változások álltak be a zenekaron belül, a dobütőket Adam Seviour vette át. Az egyre növekvő népszerűségnek köszönhetően már a kontinensen koncerteztek és újabb felvételekkel segítették a tébolyhoz követőieket, a Live At The 100 Club egy élő felvételeket tartalmazó korong, a Sally´s Pink Bedroom pedig következő albumuk neve lett. Különféle gondok miatt Kev kilépett, amely két évre hibernálta a zenekart. 1990-ben új gitárossal (Spike) és új lemezzel (This Is The Fire) "riadtak fel álmukból". Napjainkig rengeteg változáson ment keresztül a tagság (jelenleg Steve Whitehouse tépi a húrokat, Steve Eaton kínozza az erősítőt, Adam Seviour a dobokat veri) és a hanganyagok terén sem pihentek sokat (The Very Best Of Frenzy (1990), It’s A Mad Mad World (1993), Live In Japan (1993), Nine `O´ Nine (1997), Dirty Little Devils (2002), Cool Bananas (2002), Nitro Boy (2007), In The Blood (2010)).

A csendes őrültek. 

Az első albumuk verhetetlen, így ajánlott a Skeleton Rock, a Wound Up és a Was It Me? című szerzeményeket hallgatni.

Frenzy - Was It Me?


Frenzy - I See Red