Zenevermek eme kerek tetemek? II.

A bőgő tápcsatornája elvetemültebb iramot vesz, az idő kereke szadista élvezettel tiporja halálra az éveket. Nem tágítunk eddigi rigolyáinktól, s csak a húsos falatokra csapunk le!

The Tall Boys - Wednesday Addams' Boyfriend (1984)

Nigel Lewis harmadik zenekarának első nagylemeze, amely a psychobilly és a garage műfajok vegyítésével operál (arra érdemes füleket). Ez a hanghordozó csak egy mini album, hat nótát tartalmaz, és 1984 őszén a UK Indie Chart-on a hatodik helyig nyújtózott fel. A hatosokból elég is, nem cimborálok az ördöggel, így ajánlanám az első számot, amelynek címe: Feel It.

 Batmobile - Batmobile (1985)

Kontinensünk első zenekarai között tartják számon őket, zenéjük agresszív rockabilly, amelyet a rémmesékbe illő rímek hajítanak a psychobilly vermébe. A hét dal a psychobilly életérzés (Bat Attack, Bat Dream, Transsylvanian Express, Scum Of The Neighbourhood, Zombie Riot) és a szerelem (Love Disease, Frenzy) mezsgyéjén "rendetlenkedik".

Frenzy - Hall Of Mirrors (1985)

 

Az album nem hozott szégyent a muzsikusok cégérére, az őrjöngés lefordítva a rock 'n' roll nyelvére maga a psychobilly. Simon Brand itt csillogtatta meg először zenei tudását, amely később a Tormentben teljesedett ki. A dallamokat körüllengi a pszichopatológiai pátosz (Frenzy, Asylum Moves, Was It Me?) és a szörnyek lehelete (Skeleton Rock, Ghost Train, Hall Of Mirrors).

Torment - Psyclops Carnival (1986)

A stílus egyik ékköve. Simon Brand mesterien komponált muzsikája mellé filozófikusabb szövegek dukálnak (Head Driven Sinner, Pass It On), de a mókásabb melódiák is megjelennek (Uncle Sam, Leap The Frog) a korongon. Később CD-n is megjelent a Mystery Man EP és négy bónusz szám (Zorch Factor válogatásokról) társaságában.

Demented Are Go - In Sickness & In Health (1986)

Sparky a mai napig különös figurának számít, amely rakoncátlan viselkedésének tudható be...részben, és zenekarának is akad ebben szerepe. Színrelépésükkel a psychobilly új generációját teremtették meg, első szerzeményükben sokszor nyúlnak vissza az amerikai népzene gyökereihez (Nuke Mutants, Pickled And Preserved, Busted Hymen), hogy elmekárosodással és perverzióval (Pervy In The Park) kombinálják.

Zenevermek eme kerek tetemek? I.

A változatosság gyönyörködtet, és balesetet okoz, így elkerülhetetlen e vérrögös útra való lépésünk. Ocsmány holttestünk kiszáradását megelőzendő egy kicsit elkalandozunk a psychobilly azon ereklyéi között, amelyek egy dicstelen műfaj dicső emlékműveivé váltak az évtizedek során. Az első pár körben szorosan hozzásimulunk a nagybőgőhöz, és addig zaklatjuk, amíg nem kezd korongokat hányni a kedvenc szőnyegünkre.

The Meteors - In Heaven (1981)

Az első psychobilly album. Sokan a legjobbnak is tartják, bár erre a titulusra még temérdek más zenemű is kitűnő eséllyel pályázhatna, így suhanjunk is tovább! Mivel itt még az eredeti felállás muzsikál, Nigel Lewis hangját is élvezhetjük pár dal erejéig (Earwigs In My Brain, Attack Of The Zorchmen stb.). A nóták szövegvilága az elmebaj és a szerelem témakörében mozog, a dallamon pedig érezni, hogy a legények kényszergyógykezelés alá vonták a veszélyesen közhelyes rockabillyt.

The Ricochets - Made In The Shade (1982)

A korai psychobilly zenekarok egyik jeles képviselője, rockabilly vidám sötétséget sugárzó szövegvilággal (Witchcraft) és a punkra jellemző nonkonformizmussal. A bőgő karakteresre sikeredett, bár Sam Sardi (Guana Batz későbbi gordonosa) esetében ez nem meglepő. Élő felvételnek (Everybody's Rockin') is jutott hely a lemezen, amely minimálisan érzékeltetni tudja a korabeli mókák hangulatát. 

The Sharks - Phantom Rockers (1983)

Minden szubkultúrában akadnak olyan melódiák, amelyek sűrítve próbálják megfogalmazni az adott életstílus lényegét. Jelen gyűjteményünkről ilyenek a Death Row és a Take A Razor To Your Head című szerzemények, amelyek a psychobilly kívülállóságát igyekeznek előadni. Zeneileg a rockabilly határait feszegetik, a tagok pedig később ikonikus szereplői lettek a közösségnek, Alan Wilson évekig szerkesztette a Deathrow nevezetű fanzine-t, Steve Whitehouse pedig a Frenzyben folytatta a húrok csapkodását.

King Kurt - Ooh Wallahwallah (1983)

Abszurd humor és abszurd színpadi műsor. Kevesen mondhatják el, hogy tojással és liszttel örvendeztették meg a nagyérdeműt. Ami a korongot illeti, muzikálisan (Oedipus Rex) és költészetileg (Gather Your Limbs) is a psychobilly ferde hajlamú szekcióját erősíti. Ez a hat ember ezzel a alkotásával megmutatta, hogy miként is járassuk a bolondját a világgal.

The Meteors - Wreckin' Crew (1983)

Az első zenekar második nagylemeze, egyes toplistákon (pl. UK Indie Chart) előkelő helyet ért el. A téboly (Blue Sunshine, Insane) mellett megjelennek a psychobilly életérzést leíró számok is, némelyik nem is rosszul teszi ezt (I Don't Worry About It, Wreckin' Crew). A tagság is lecserélődött, csak Fenech maradt a régi legénységből.

A vén csont még egyszer megböki a bendőt!

5. The Meteors koncert tizenegy felvonásban 1984-ből. A többi ízletes húscafatot a "Javaslatok" menüpont alatt leljük meg.

6. Mad Sin, próbatermi felvétel (1990).

7. Meantraitors koncert, 1991.

8. Korai felvétel (kb. 1983) a Demented Are Go-ról, a Cairo nevezetű bolt pincéjében rögzítették 16 mm-es filmre, hang nélkül.

A vén csont is átszúrja a beleket!

Pár mozgókép azokból az időkből, amikor még kedvenc kottakatonáink száján gyakrabban alvadt meg a vér.

1.Dokumentumfilm a King Kurt főszereplésével 1983-ból. Tele van elborult eseményekkel, a végén pedig betekintést nyerhetünk a korabeli psychobillyk mókás életébe.

2. A Mad Sin Meattrain At Midnight című szerzeményének klipje, amely a sorban az első, és Franciaországban készült.

3. Mad Sin, Dypsomaniaxe és Peacocks koncertek egy kétnapos fesztiválon 1991-ből.

4. Nekromantix koncert a Psycho Night nevezetű rendezvény harmadik felvonásán.

Elmer's Shotgun - Magányos sörétes az Újvilágból

Aki korán támad fel, hullaszagot lel.

Hasonlóan érezhettek amerikai cimboráink is, akik 1988-ban csaptak az élőholtak fülére a kaliforniai Santa Cruz városában. Nick Mitchell (nagybőgő) és Todd Smitherum (dobok) alapította a zenekart, Pete Johnson vállalkozott a gitárhúrok nyúzására, és a dalolás megtisztelő feladatát is ő végezte. Nick házában gyakoroltak, és itt került sor az első koncertre is a Nervous és a Kingpins nevezetű bandák társaságában. Eleinte nem mentek messzebbre a városi temetőnél, de 1990-ben eljutottak a Big Rumble fesztivál első felvonására, ahol az európai pszichomuzsikusok színe-java képviseltette magát (Mad Sin, Klingonz, Guana Batz stb.). 1993-ben a harmadikon is színpadra léptek keményebb hangzással, amelyet az új gitárosnak, Brian Gilliamnek köszönhettek. Zenéjükben nem ragaszkodtak annyira a rockabilly alapjaihoz, mint más zenekarok. A botrányokat sem igyekeztek elkerülni, egyszer felgyújtották egy szórakozóhely művészbejáróját, valamint a gordonos rendszeresen szerzett sérüléseket a mulatságokon ittassága végett. 1995-ben váltak külön útjaik.

 

Elmer's Shotgun -  Santa Songray

Elmer's Shotgun - Ghastly Killmore

Őpondrósága harmadszor is hatalomra tör!

Előbújt elmém rejtekéből!

Belsőségei:

A psychobilly rémeinek mitológiai háttere

A feldolgozások lajstroma

Ínyencségek 1980 és 1985 között

Síri zörej 

Vonaglókép

A kerge kalapács kivégzése

Furcsa fazonok rovata

A cinterem cintányérosai

Ára lelkiismeret szerint.

nyugulun@gmail.com

Elkallódott testrészecskék V.

The Scannerz

1986 elején tűntek fel Németországban, Sebastian Glenz (gitár,ének) és Uwe Klein (nagybőgő) számítanak az alapítótagoknak, később csatlakozott hozzájuk Murphy (ritmusgitár), Pennmütz (dobok) és Klaudia Menzel (ének). Murphy és Pennmütz hamarosan kilépett, a bőröket rövid ideig Gonzo ütötte, de még az első nagylemez felvétele előtt Johannes Bokskopf vette át a helyét, mivel behívták katonának. The Scannerz néven jelent meg egyetlen albumuk, zenéjük a rockabilly és psychobilly határán egyensúlyozott, leginkább a Restless hangzásvilágát idézte. Bokskopf nem volt állandó tag, ezért a korong borítóján nem is látszik a dobos arca. Gammel vette át az ütőket, de a zenei irányvonal változása miatt Glenz kilépett, Michael lett az új gitáros, A dobokhoz visszatért Gonzo, de a 80-as évek végén megszűnt a zenekar. Sebastian megfordult a The Hot-Riffs, a The Paralysers zenekarokban, jelenleg a The Tin Cans-ben játszik.

The Scannerz - I'm Victim Of Your Love

Grovelhog

1987-ben léptek színre Birminghamben, Richard Gunson (gordon) és Duncan Thompson (gitár) volt az ötletgazda, hozzájuk csatlakozott Simon Mabbot (ének) és Clive Meldrum (dobok), ez a felállás nem változott meg soha. Első koncertjük a Demented Are Go előtt zajlott le, akik éppen a Kicked Out Of Hell nevezetű albumukat mutatták be. Külföldre soha sem jutottak el a zenekarral, a Night Of The Long Knives elnevezésű fesztiválon kétszer is felléptek. Két demójuk jelent meg, amelyről a Times Gotta Change című alkotás a Psycho Tendencies válogatásra is felkerült, valamint a sheffieldi Take Two klubban készült élő felvétel is megjelent később egy gyűjtemény keretében. 1990 elején feloszlottak, mivel - saját bevallásuk szerint - már nem okozott örömet nekik a muzsikálás. Egyesek szerint zenéjük a metál felé konvergált.

 

Frissen jó a saját készítésű gorombaság!

Grovelhog - Times Gotta Change