Mindig is különös vonzalom kerített hatalmába a régi és kezdetleges dolgok láttán. Ez fogott meg a Blood Feast című splatter filmben is, amely 1963-ban pattant ki Herschell Gordon Lewis és David F. Friedman tébolyult elméjéből. A maga korában meg nem értett elmebajnak számított, amit értettek belőle, arról is meglehetősen negatívan nyilatkoztak, néhol jogosan.
A történet egy egyiptomi ételszállítóról szól, aki nők testrészeivel ízesíti ételeit és egyben Istár babilóniai istennőnek is áldozatot mutat be. A kellemest és a hóbortot a hasznossal. Ezt a mesés történetet hihetetlen természetességgel és in medias res brutalitással tárja elénk a mű, amely kategóriájában elsőnek számít - ami a kronológiát illeti - és Lewis barátunknak is tartós hírnevet biztosított. Aki már megcsömörlött a láncfűrésztől, annak mindenképp megér egy órát az életéből.
A történet egy egyiptomi ételszállítóról szól, aki nők testrészeivel ízesíti ételeit és egyben Istár babilóniai istennőnek is áldozatot mutat be. A kellemest és a hóbortot a hasznossal. Ezt a mesés történetet hihetetlen természetességgel és in medias res brutalitással tárja elénk a mű, amely kategóriájában elsőnek számít - ami a kronológiát illeti - és Lewis barátunknak is tartós hírnevet biztosított. Aki már megcsömörlött a láncfűrésztől, annak mindenképp megér egy órát az életéből.
Bejegyzések
