Erélyes Ebdüh: Torment - A boldog kínok mesterei

Ha döntenem kellene arról, hogy milyen zenére ropják a táncot a népek a temetésemen, akkor jó eséllyel a Tormentre esne a választásom. Az elmeháborodás 1985 végén kezdődik, amikor is Simon Brand és Kevin Haynes úgy belevág egy együttes létrehozásába, mint a kezdő baltás gyilkos a saját kezébe.

Simon Brand.

Brand 1965. január 2-án jött világra egy angol városban, Bristolban. Szülei ír bevándorlók, a család eredeti neve Brando volt, de az angolosabban hangzó Brandre változtatták. Simon már fiatal korában érdeklődött az akkoriban újjáéledő rockabilly műfaj iránt és a punk rockot is kedvelte, így hamarosan rá is gerjedett a psychobillyre, ezért meg is alapították a Sharks és a Shakin' Quiffs korábbi nagybőgősével, Steve Whitehouse-zal Frenzy névre hallgató együttesüket 1983-ban. Egy kislemez (Robot Riot) erejéig zenéltek együtt, 1984-ben a Hall Of Mirrors album felvétele alatt különböző viták miatt Simon barátunk távozott az együttesből.

Kevin Haynes.

Kevin Haynes a Joint Jumpers nevű bristoli banda énekese volt ebben az időben, egy koncerten ismerkedett meg Branddel. 1985-ben végleg eldöntötték egy új formáció létrehozását, bőgősnek Sean Holdert szánták, aki ugyancsak a Joint Jumpers-ben játszott. Már csak egy találó név hiányzott, amelyet végül a Frenzy kislemezének, a Robot Riot 12 inches verziójának "B" oldalán fellelhető utolsó szám címe (Torment) szolgáltatott.

Sean Holderrel.

Novemberben el kezdtek próbálni a bőgős garázsában és saját számok írásába fogtak, többek között a Rockjet, Uncle Sam és a Death Trail is ekkor született meg. "Menedzsert" is találtak Nutty Dave személyében, aki két koncertet szervezett nekik.

Nutty Dave.

Egyet Brightonba december 23-ára, a másikat szentestére Bristolba. A bulikon főleg kezdő zenekarok léptek fel mint például a Coffin Nails és a Long Tall Texans. A koncertek után új bőgőst vettek fel, Tony Biggs-et. Ő később a Rimshots nevű formációban folytatta és korábban nagyon rövid ideig játszottak együtt Branddel a Firebirds-ben is. 1986-ban beindult a mészárszék, egy demófelvételt küldtek a Nervous Records-os Roy Williams-nek, valamint újabb bőgőscsere történt, Simon Brand régi barátja, Simon Crowfoot töltötte be ezentúl a posztot.

Simon Crowfoot.

Tavasszal a Nervous Records gondozásában megjelent Zorch Factor One válogatáson két számmal is szerepeltek, My Dream és a The Source. Az első olyan lányokról szól, akik csak az álmokban jelennek meg, a második a psychobilly és a rockabilly közötti különbségeket elemzi. Ezeket még Tony Biggs-szel vették fel. Három daluk (Uncle Sam, Pass It On, The Last Time) a Stomping At The Klub Foot válogatássorozat harmadik részén jelent meg. Mivel elemükben voltak, megjelent a négyszámos Mystery Man kislemez, valamint az első albumuk, a Psyclops Carnival.

Ezután gyorsan népszerűvé váltak, szerepeltek a Stomping At The Klub Foot VHS-kiadásán és a Psycho Attack Over Europe válogatás második részén is. 1987 elején európai turnéra indultak, amely Psyclops Tour néven futott. A körút részét képező első dendermonde-i Psychobilly Weekenden már több mint ezer meghatározhatatlan teremtmény előtt léptek fel. Eközben a stúdiót sem hanyagolták, újabb két számot vettek fel a Zorch Factor Two válogatás számára. A True Expressions című szerzeményt Simon Crowfoot írta, a Hornet's Nest pedig a psychobilly életérzésről szól. Év végén a Nervous Records égisze alatt kiadták a második albumukat, a Three´s A Crowd-ot, amely egy 12 inches hanglemezen jelent meg és tartalmazott egy összecsukható albumot rengeteg képpel a Psyclops Carnival turnéról.

A dalok egy sorozatgyilkos elvetemültségét ötvözték a jólelkű molnár kedvességével, különféle témákat boncolgattak, a személyes kapcsolatoktól kezdve a mentális egyensúly elvesztésén át a szerelmet csúfoló szövegekig terjedtek. Egy feldolgozás is helyet kapott, a Ricochets-től a I'm A Loser. 1988-ban egy kicsit lassítottak, felvették újra a My Dream című dalt a Psycho Attack Over Europe válogatás harmadik részéhez és egy belga psychobilly fesztiválon is felléptek. 1989-ben kiadták harmadik albumukat, a Round The World-öt, amellyel - kortársaikkal ellentétben - a gyökerekhez nyúltak vissza, valamint ez volt az ötvenedik album, amelyet a Nervous Records adott ki.

Ez nemcsak az új külsőben (méretre szabott öltönyök, jól fésült hajak), hanem a dalok "ellustulásában" is észrevehető volt. Akadt swing (Good To Be True), neo-rockabilly (Sail Away) és klasszikus psychobilly elemeket tartalmazó szám (Laser Head) is, az album érdekessége az a'capella verziójú Eddie Cochran-sláger, a Twenty Flight Rock volt. 1990-ben kiadták a negyedik és egyben utolsó albumukat a Hypnosis-t, amely nagyban hasonlított az előző albumra abban a tekintetben, hogy különféle műfajokat kevert a psychobillyvel.

Két feldolgozást is tartalmazott az album, az egyik egy Bo Diddley-feldolgozás volt, a Who Do You Love?, a másik - meglepő módon - egy Tina Turner szám az I Can´t Stand The Rain feldolgozása lett. Az album megjelent 12 inches hanglemezen és az akkoriban még újdonságnak számító CD-n is. Ezutóbbi további két számot is tartalmazott a hanglemezhez képest, a Sad Man és Strangulate című dalokat. Felvették egy régi swing szám feldolgozását (Route 66) a Zorch Factor harmadik részéhez, amelyhez Simon Brand is készített egy szóló felvételt, a Broken Home-ot. Ez idő tájt már nagyon népszerűnek számítottak a színtéren, a bőgősük egy koncert alkalmával megismerkedett egy holland lánnyal, aki annyira lekötötte kezeit és egyéb testrészeit, hogy meg is váltak tőle és Vince Mildrennel folytatták a zenélést 1992-ben.

Vince Mildrennel 1992-ben.

1993-ban Simon Vermontba ment dolgozni és nem utolsó sorban rendbe hozni csődbe ment házasságát. Ez átmenetileg a zenekar végét jelentette, de 1994-ben visszatért Bristolba és Kevin Haynes-szel együtt tervezték a banda újraalakítását, valamint a jövőbeli fellépéseket, de szülei növekvő mentális problémái miatt kezelésre küldték, amely csak rontott a helyzetén és nem sokkal ezután felakasztotta magát a kórház kertjében. Halálával végleg megszűnt az együttes. 2000-ben újra kiadták a Psyclops Carnivalt, amely tartalmazta a Mystery Man kislemezt és még négy bónusz számot is, valamint egy Best Of Torment válogatást, amely szinte (These Chains kivételével) tartalmazta az egész Three's A Crowd albumot.

Simon Crowfoot,Kevin Haynes,Simon Brand.