Sugar Puff Demons - Reggeli rémtáplálék

A zenekar két meghatározó tagja (Andy Summer és Mark Coppin) 1982-ben kezdte közös zenei pályafutását Deadrocks néven Északkelet-Angliában. Bár a környéken ez volt az egyetlen psychobilly banda, egy éven belül feloszlottak, mivel feltehetőleg nagyobb fába kívánták vágni fejszéjüket. A Short Cuts című fanzine szerint 1984-ben Andy King Kurt basszusgitárosa lett, Mark pedig egy jól ismert formációban (a nevük homályba vész) folytatta dobosként. A lelkesedésük nem tartott huzamosabb ideig, így távozásra bírták őket. 1985-ben Londonban költöztek, ahol megalapították a Sugar Puff Demons-t a következő felállással: Andy (Gilt Cardinal) - gitár,ének; Mark (Phibes Baal) - dobok; Ditcha - ritmusgitár; Ritchie - basszusgitár. Andy egyszer eljátszotta a Dance Of The Sugar Plum Fairy című dalt egy sajátos verzióban, és ekkor született meg a zenekar neve. A négyes gyorsan ismertté vált a helyi körökben, de 1986-ban szétváltak útjaik, és csak 1987-ben léptek újra a vérszomjas ritmusok mezejére. Az új bőgős Drew Shanohan lett, aki ezt megelőzően a The Atomics-ban (a későbbi The Sureshots) dobolt. Bár eredetileg nagybőgőn is játszott, rövidesen basszusgitárra váltott. Ekkor kezdett kialakulni a hangzás is, amelyet csak "deathbilly" néven illettek. A "sátánista" szimbólumok használata, a trágár szövegvilág, valamint rajongóik dobálozásai a koncerteken hamar hírhedtté tette őket, egy helyi pap is meglátogatta az egyik mulatságukat, ahol a Bibliából idézett, hogy "megkísérlje megmenteni a lelküket". Rövidesen elküldték demójukat a Raucous Records-nak, amely az azóta legendássá vált Psycho Tendencies válogatásra is felkerült. Saját bevallásuk szerint Angus Young, Dave Lombardo, Phil Rudd, Nick Knox, Jerry Allison és P. Paul Fenech volt hatással zenéjükre, irodalmi síkon Lugosi Béla, Boris Karloff és az ördög inspirálta őket. A korszakban muzsikájuk a szokottnál durvább és sebesebb volt, ahogy a Short Cuts-ban fogalmaztak: "Olyanok vagyunk a psychobillynek, mint a Slayer a thrash metálnak!" Első és egyetlen albumuknak is külön története van. A helyi rivális, a The Batfinks lemezét ez idő tájt adta ki a Link Records. Ez egy kicsit sértette őket, ezért küldtek egy levelet és egy kazettát Chuck Harvey-nak, a levél tartalma röviden annyi volt, hogy miért ad ki ilyen sz*rokat (mint a Batfinks) a kiadó, amikor itt vannak ők. Chuck személy szerint nem tartotta rossznak a Batfinks-et, de a Sugar Puff Demons zenéje meggyőző volt számára, így végül elérték a céljukat.
Drew kilépett a zenekarból, helyét Steve Hindmarch foglalta el, aki négy hét alatt megtanulta a dalok ráeső részét. Pénzhiány miatt egy kétüléses kisautóval jártak koncertekre, így Steve a felszereléssel együtt a csomagtérben utazott. A nagylemezüket két nap alatt vették fel, Chuck és Steve egyik története szerint még szellemek is tiszteletüket tették a stúdiónak helyet adott házban. Ezután felléptek a Santa Pod fesztiválon, valamint egy turnén a Frantic Flinstones-szal. Már a második albumukat tervezték és egy koncertet is leszerveztek a Klubfootban, amikor Andy úgy döntött, hogy kilép, mivel kiábrándult az akkori psychobilly szubkultúrából. Mark folytatta a dobolást más bandákban, Steve és Drew rövid ideig a Lunkheads-ben játszott, Steve manapság a Hangmenben bőgőzik.