Létező legények lázálmai III.

Dendrofil Teofil még mindig Belgium ocsmányológiai kutatásai mellett teszi le voksát:

Undok Ugron a klasszikus szívrepesztés híve maradt továbbra is:

Latornyos Kaporc a régi ferdeségek nagy komája már egy ideje:

Létező legények lázálmai II.

Undok Ugron jelenleg a piramisokkal rázza, és tejszínnek nézi a fáraókat:

Kárörvendő Ernőt kihozták a sodrából. Kéretik visszavinni a Szadista Szánkó portájára! 

 Dendrofil Teofil falra hányta az Ördög borsóját, amiért büntetésül ilyen vékony hangú medvét kapott:

Létező legények lázálmai I.

Dendrofil Teofil a belga mocsarak suttyó böffenéseire esküszik:

Undok Ugront gyerekkorában gyakran bántották a hétfők, ezért most egy hangaknát küld eme antiszociális csoportnak:

Kárörvendő Ernő Pömpi halála óta kopoltyúfényezéssel tölti az idejét:

Képzeletbeli komák kívánságai I.

Kíméles Kartony cimborám eme hanghullámokkal inzultálja az érdemteleneket ezen a héten. Jenkik jajgatnak a jéghideg lyukakból a közösülés megfelelő időzítéséről.

Surfin' Wombatz - Lager Loutz

Dél-londoni banda, amely a lager típusú söröket tekintette bálványának, eme állítást albumuk borítóképe is igyekezik alátámasztani. A rossz nyelvek a "legcsúnyább" psychobilly zenekarnak titulálják, de e téren nem én vagyok az illetékes, így nyilatkozni sem tudok. A szokásos régimódi zajokat hozzák egy kicsit darabos énekkel, amely az egész mű hangulatát feldobja a vigyorgós körhintára.

Manhunt - A szövegvilág nem fogott meg, de muzsika szempontjából a korong csúcsa.

Welcome To The Nightmare - Az irodalom wreckelni hívta a sablonokat, de a dallam kiválóan inspirálja az embert egy kis éjszakai üvöltözésre a patak partján, így kihagyhatatlan.

Moving Down The Street - A gyomor hullámzását idézi pár liter bor után. A másnaposság levezetésére tökéletes.

Sir Psyko & His Monsters - Till The End! (2011)

Osztrák legényekből álló zenekar, dalaik szövegvilágát nagyban befolyásolta a Meteors munkássága, bár nekem a korongból áradó "agávégengszter"-attitűd egy kicsit unalmas és erőltetett. Eme jelenséget kompenzálja a kiváló zenei felhozatal, amelyet sokan koppintásnak tartanak, de ezt a vádat már a második lemezüket tekintve is méltatlan kritikának tartottam. A muzsikusaink egy részének mellesleg pék a polgári foglalkozása.

Dead Man Walking - Dallamossága miatt derűt s vidámságot varázsol környezetünkbe a komornak tűnő irodalom ellenére.

Pistolero - Nem lenne rossz, de az erőlködés szaga csákányozik a dobhártyánkon.

Welcome To Our Hell - Ő is gyanúsnak indul, de tökéletes egy jó kis erdei wreckinghez.

Till The End! - A kétharmadától induló zongoraszóló egy újabb példa a frontember zenei tehetségének sokszínűségére.

The Frogs - Witch! (2012)

A helvét ebihalak nem okoznak csalódást, csak rendszeres kényszert a psychobilly muzsikák hallgatásához. A második teremtményük sikeresen ostromolja a furcsaság mezejét, hangügyileg "ódivatúra" (mindennemű pejoratív alakoskodást nélkülözve) meszeli hallószerveink belsejét a hármas számot elérő, de meg nem haladó legénység. Megkérdőjelezhetetlen forrásból ismert ama örvendetes tény, hogy érzelmileg közel állnak a magyar pálinkához. Személyem által kultivált nóták:

Old Nick's Wine - Végre egy dal a borról vidám dallamokkal körbefonva. A vizeletet idéző szénlének és a bélhabzás mesterének dicsőítése bármely rendes élőlénynek a zsebében kinyitja a dugóhúzót.

It's So Hard To Be A Frog - A brekegő sikamlósok élete cudar, főleg a nyílméregbékáké, őket aztán kevesen ölelgetik. Ez a "hullámzó" zenei téma mesterien egyszerű és mégis élvezhető!

Witch! - A titulust kölcsönző mű. "Filozofikusabb" téma, ami annyit tesz, hogy mindenki azt magyaráz bele, amit akar, de a szájharmonika mint a "zene mustárja" erősen a természetes számok világába lendíti a muzsikát.

Mei Trasuu Che Trasaa - A legtöbb psychobilly zenekartól hiányoltam és hiányolom a mai napig az anyanyelven megszólaló alkotásokat, így eme szám fehér hollóként süvített keresztül a muzikális látómezőmön. Elvileg egy Svájcban honos olasz nyelvjárás köszön vissza benne.