Zenevermek eme kerek tetemek? XIII.

 Os Catalepticos – Zombification (2000)

Teljesen más világ gyermeke, zeneiségét a féktelen tombolás jellemzi. Inkább brazil punk nagybőgővel. Aki bírja a tempót, az hallgassa (Terrible Nightmares).

Bike'n'Hollers – Starhollers - The Heroes Of Galaxy (2001)

Üde hangfolt az új évezredben felbukkanó, temérdek erőemelő között. Muzsikájukat igazán feldobják a nem őshonos hangszerek (pl. szaxofon), a témák pedig kellemesen komolytalanok (UFO In The Russian Village).

Photon Torpedoes - Creature Double Feature (2002)

Hangjegyügyileg harmónia árad belőle, a gitár különösen a dobhártyára ajánlott a saját súlycsoportjában. A szövegkörnyezet ékes példája az abszurd humor tündöklésének (Vampire Bitches, Children Shouldn't Play With Dead Things).

Nitkie - Twelve Radio Knives (2002)

Európa keleti fertályának több jutott a "nem kívánt jóból", amely az undergroundra is rányomta a bélyegét. A Nitkie ezen albuma eme lenyomat zenei kivetülése is lehetne a hangszerek zaklatottságából kiindulva. Surf, trash, psychobilly, van itt minden, ami a hallójáratnak ingere (Kosmos, Movie Legend Crash).

The Ripmen - Terror Of Beagle Boys (2003)

Pár évvel a be nem következett világvége után picit megnyugodtak a torz lények, bár szenvedélyeségük nem hagyott alább. A korong magán hordozza a német psychobilly stílusjegyeit, pattogós (Fat, Ugly & Useless) és lomha (Death Rides A Fast Horse) nóták alkotják a dallamjárást.

Zenevermek eme kerek tetemek? XII.

Gorilla - Too Much To Your Heart (1998)

Hungáriában lassan aprítottak a psychobilly húsdarálók, így ezt az alkotást tekinthetjük az első olyan "sikolynak", amely nemzetközi visszhangra lelt. A három úriember maradandót alkotott, evilági ember is elismerően pödri meg testszőrzetét a sokat emlegetett, feszes tempójú bőgő hallatán. A gitáros Brian Setzer nyomdokain jár, a dobos a "hollandbilly" világát idézi. A két feldolgozáson kívül (Szóljon hangosan az ének, Something wrong with my radio) találunk itt filozófikus (Homeless), ijesztgetős (Hotel Fantom) és instrumentális (Stag-beetle Invasion) nótákat is.

Chibuku - Time Of The Devil (1999)

Ha a minimalista orcáncsapást meg lehetne zenésíteni, akkor a Chibuku eséllyel pályázna rá. Sokáig érlelt, mélyről jövő brutalitás és egyszerűség árad a dalokból (Gorch, Scream). Meghallgatása után jogosan mondhatjuk, hogy a pofánk leszakad.

Grave Stompers - Funeral Suite (1999)

Olybá' tűnik ebben az évben mindenki ki akarta adni magából az évezred alatt felhalmozódott dühöt és keserűséget, mivel eme szerzemény is "tapintatlanra" sikeredett. Néhány melódiában dallamosságot is felfedezhetünk (Haunted House), de a legtöbb igazi germán aprítás (Hail! Hell Rock 'N' Roll).

Gazoo Bill - Fire On The Line (2000)

Dallamdúsabb vizekre evezünk a finn muzsikusokkal, ahol a country is feltűnik néha. Egyesek a Godless Wicked Creeps és a Ghoultown ötvözetének írják le őket, bár jómagam nem élek az ilyen minősítésekkel. A legtöbb alkotásuk poétikailag "szerény" (Scars Of Last Night, I Can't Believe It).

Scary B.O.O.M - The Food Of The Gods (2000)

Tagadhatatlanul kelet-európaira sikerült korongot üdvözölhetünk, művüket nehéz muzikálisan meghatározni (a trash kibújik belőle itt-ott), de érezni rajta az elátkozott lelkek fojtogató haragját. Irodalmilag sem mindennapi teremtmények (I Like To Scream, Anabiosis). 

Zenevermek eme kerek tetemek? XI.

Barnyard Ballers - Punkabilly Invasion (1997)

A tengertúli négyes minden értelemben egy "új világ" teremtményei, nótáik a country, rockabilly és az amerikai punk elegye, bár az első és az utóbbi türemkedik ki jobban a hangok áradatából. Poétikus képességeiket tekintve az abszurd humor világát (Happy Ignorant People, Silicone City) erősítik.

Lone Sharks - No Messin' (1997)

A szójátékokat sem nélkülöző muzsikacsoportnál nem lehet nem észrevenni a bőgőt mint a legtöbb nótájuk főszereplőjét. A szerzemények mérsékelten elmebetegek, nincsenek agyromboló sikoltások, de lehet érezni, hogy a dallam karcolja a józan ész felszínét, ez talán a psychobilly és a garage együttes hatása.

Kryptonix - L'appel Du Sang (1997)

Ezek a francia nyelvű melódiák sokadik megnyilvánulásai a psychobilly "zenei olvasztótégely" szerepének. Horror punk, hard rock és rockabilly van itt terítéken, a szövegvilág az átlagos psychobilly közhelyeket (Werewolf Country) vonultatja fel.

Los Gatos Locos - Psychobilly Baptism!!! (1997)

Szintén a "kotyvasztás" mestereibe botlunk, ha fülünket erre a korongra tapasztjuk. Az alapvető hármason (rockabilly, punk, garage) találunk még itt metált és surf dallamokat is, utóbbi számára egy külön mű is komponálódott (Charlie don't surf). Az irodalmuk nem bonyolult, a féktelen düh és a végtelen űr árad belőlük (Juvenile Deliquent, Space Fever)

Smell Of Kat - Beware The Kats (1998)

Az egész kompozíció a kezdeteket idézi, a neorockabilly jelzővel írható le a legjobban a korong. Vannak dalok "innen" (Breakin' Bones) és "onnan" (Two Men In My Head). is. 

Zenevermek eme kerek tetemek? X.

Lota Red - Rampage (1995) 

Germán muzsikusok Japánban kiadott első lemeze. A dalok a kevésbé kedves költemények táborát erősítik (The Drowning, H.A.T.E., Demon Rock), zeneileg pedig meglehetősen vegyes, a szemfüles hallgató talál benne country, garage és punk vonásokat is. 

Shakeout - Dissonance (1995) 

A rockabilly és a psychobilly képlékeny határát ostromló zenekar, az énekes hangja inkább az utóbbihoz illik, a szövegvilágban viszont az előbbi kliséit ismerhetjük fel (Beige, Breakin' Loose). Bizonytalanságunkat nem igyekszik csökkenteni a Migraine, amely egy Ricochets feldolgozás. 

  
Damage Done By Worms - Evil Eyes (1995) 

Szintén egy muzikális keverékkel akad dolguk a zenéjükbe botló lényeknek. A feldolgozások (Ghostriders In The Sky, Folsom Prison Blues, Lonesome Train) mókásra sikeredtek, a saját számok keményre és modernre (Tommyknockers), bár a mondókájuk lehetett volna egy kicsit ötletesebb is. 

Elektraws - Shock Rock (1996) 

A kilencvenes évek kakukktojása, amelyet kivételesen aranyból formázott egy kegyetlen kloáka. A tizenöt nótában egy Ricochets feldolgozás (Mad Man) is található, a többi változatos témákkal (Gallows Bird, Elektones, Get Tattoed, Shock Rock) operál. A hangzás a régi ritmusokat idézi a korabeli psychobilly gyorsaságával. 

The Quakes - Quiff Rock (1996) 

A változatos dallamvilág az első tanulmányozás után fülünk elé kerül, az éberebbeknek a szokatlan szövegvilág is feltűnhet (Dinosaur In Leather Pants, Animals). A bölcsek szerint ez a lemez mentette meg a psychobillyt a kihalástól.

Zenevermek eme kerek tetemek? IX.

Tépjük ki a helytelen húrt a konok körből!

The Falcons - The Falcons (1993)

A szokatlan szeszélyek szigetországának első hangoskodói, így nem is meglepő, hogy muzikálisan még a rockabilly és psychobilly között ingáznak, bár a külsőségek és a merőben eltérő kulturális vonások az utóbbi felé húzza a koncepciót. A korongon virgonckodó tíz dal témája is hasonló képet mutat (Ice Love, Sleazy Life, Monster Dance).

Klingonz - Böllöx (1994)

A muzsika és a mondóka is mókásan és mentálisan "sérült", de a műfaj "bohócaitól" nem is vár mást az ember szörnyű teremtménye. A "tizenhárom" közül páran gondoskodnak róla (Haunted, Brainwankers From Planet Sex, Tír na Nóg), hogy a hasunkat fogjuk wrecking közben, de akadnak komolyabb darabok is (Scar On This Planet, Pact With The Devil).

Banane Metalik - Requiem De La Depravation (1994)

Zenéjük pár csepp extrém metállal elegyített psychobilly, amelyet ők csak a "gore 'n' roll" névvel illetnek. Színpadi öltözetük is igazolja a titulus jogosságát. Jelszavaik pedig a sátán (Satan's Bed, Fils De Satan) és a banán (Bananajuice, Killer Bananas) köré csoportosulnak.

Godless Wicked Creeps - Victim Of Science (1994)

Új szelek fújták őket Dániából a korhadó nagybőgők testei közé, a szöveg- és dallamviláguk (Vamps, China Chick, Wreckin' At The Country Disco) aránylag egyedinek (és enyhén nem normálisnak) számított, így nagy sikerre tettek szert. 

Sin Alley - Headin' For Vegas (1995)

A szebbik nem orgánuma diadalmaskodik ebben a formációban, amely a trash hangzású psychobilly mellé egy kis garázs rockot is löttyintett. Az irodalom nem viseli meg a lelkünket, inkább a rockabilly és a psychobilly vidám keveréke (I Don't Need You No More, The Witch, My Shoebox's Boss).

Ocsmány organizmusok IV.

- Június 18-án a Roham Bárban (Bp. VIII., Vas utca 16.) Hellfreaks koncert lesz egy kétnapos rockabilly fesztivál keretében, a pokolfajzatok 23 órakor kezdenek új bőgőssel a színpadon. Aki ír nekik (thehellfreaks@gmail.com) pár kedves frázist, az olcsóbban juthat be!

- Augusztusban felszínre bukkan a Nekromantix legújabb lemeze, amely a What Happens In Hell, Stays In Hell nevet kapta a keresztségben, és tizenhárom nótát élvezhetünk majd segedelmével.

- A Wrecking Dead is előbújt egy szerzeménnyel, amelyre a Viking Rock & Roll titulust ragasztották.

Zenevermek eme kerek tetemek? VIII.

Beszivárog a psychobilly mérge a világ minden apró zugába, és jól érzi magát!

Phantom Rockers - Born To Be Wild (1992)

Hasonló csizmában tapossa a temető földjét eme zenekar, mint az éra többi felállása, muzsikájuk a régi, letisztult és az új, heves vonalak metszéspontja. Nagy sikert könyvelhettek el ezzel a koronggal, Európában sok slágerlista csúcsát ostromolták. Mitológia (Valley Of The Kings) és rémület gerjesztése (Escape, Rottin' In My Coffin, Freddy, Killer Train), erről szól a fáma.

Powerdog - Powerdog (1992)

A psychobilly és a rockabilly mezsgyéjén mozgó mészárosok, bár ez utóbbi foglalkozás távol áll lelki világuktól, mivel az egyéni hóbortokon kívül (Dog Power), inkább a rockabilly közhelyeket (The Gambler, True Rockabilly, Wild Cat) preferálják.

Fireballs - Terminal Haircut (1992)

A legkisebb kontinensről érkező kreatúrák már az új áramlatokon vitorláznak hallójáratainkba, dalaikból vehemensen árad a punk és a metál műfajainak hatása. A szövegezés filozófikusabb attitűdöt vett fel (Worth A Cent, Turn To Stone).

Dypsomaniaxe - One Too Many (1992)

Az első, teljesen női  "legénységet" felvonultató psychobilly csapat. Fizimiskájukon kívül zenéjükre is érdemes rávetni érzékszerveinket, mivel kifejezetten dallamos és pattogós hangokat produkálnak. A fehérnépre jellemző (Siren, Dangerous Liasions) és kevésbé jellemző témákról (Dypsomaniaxe, Bad Habit) értekeznek.

Asmodeus - Psycho On Hell's Request (1993)

Rengeteg harag ömlik az alkotásból, a hard rock és a heavy metal beütés rendesen kidomborodik a legtöbb nótában. Ilyen melódiákhoz a túlvilág népes szórakoztatóipara dukál (Bitchin' Biker, Night Of The Demon, Realm Of Death).