Gorilla - Too Much To Your Heart (1998)
Hungáriában lassan aprítottak a psychobilly húsdarálók, így
ezt az alkotást tekinthetjük az első olyan "sikolynak", amely
nemzetközi visszhangra lelt. A három úriember maradandót alkotott,
evilági ember is elismerően pödri meg testszőrzetét a sokat emlegetett,
feszes tempójú bőgő hallatán. A gitáros Brian Setzer nyomdokain jár, a
dobos a "hollandbilly" világát idézi. A két feldolgozáson kívül (Szóljon
hangosan az ének, Something wrong with my radio) találunk itt
filozófikus (Homeless), ijesztgetős (Hotel Fantom) és instrumentális (Stag-beetle Invasion) nótákat is.
Chibuku - Time Of The Devil (1999)
Ha a minimalista orcáncsapást meg lehetne zenésíteni, akkor
a Chibuku eséllyel pályázna rá. Sokáig érlelt, mélyről jövő brutalitás
és egyszerűség árad a dalokból (Gorch, Scream). Meghallgatása után jogosan mondhatjuk, hogy a pofánk leszakad.
Grave Stompers - Funeral Suite (1999)
Olybá' tűnik ebben az évben mindenki ki akarta adni magából
az évezred alatt felhalmozódott dühöt és keserűséget, mivel eme
szerzemény is "tapintatlanra" sikeredett. Néhány melódiában
dallamosságot is felfedezhetünk (Haunted House), de a legtöbb igazi germán aprítás (Hail! Hell Rock 'N' Roll).
Gazoo Bill - Fire On The Line (2000)
Dallamdúsabb vizekre evezünk a finn muzsikusokkal, ahol a
country is feltűnik néha. Egyesek a Godless Wicked Creeps és a Ghoultown
ötvözetének írják le őket, bár jómagam nem élek az ilyen
minősítésekkel. A legtöbb alkotásuk poétikailag "szerény" (Scars Of Last Night, I Can't Believe It).
Scary B.O.O.M - The Food Of The Gods (2000)
Tagadhatatlanul kelet-európaira sikerült korongot
üdvözölhetünk, művüket nehéz muzikálisan meghatározni (a trash kibújik
belőle itt-ott), de érezni rajta az elátkozott lelkek fojtogató
haragját. Irodalmilag sem mindennapi teremtmények (I Like To Scream, Anabiosis). 
Bejegyzések
