The Boozehounds – Tales Of Blood (2005)

Kellemes és lágy zörejek jellemzik, amelyek néhol már egy csöppet közhelyesek is (
Unholy, de némelyik nóta (Evil Sofa Cushion, Ballad Of The Bollocks) szövegezése feldobja az alkotást.
Rezurex - Beyond The Grave (2006)
The Silver Shine - Don't Trust The Girl With The Chainsaw (2007)

A hazai muzsikusok "legpsychobillybb" korongja, ami a saját munkásságukat illeti. Bár a szokásos témák itt is fellelhetőek (
Burning Dices, Murder In The Liquor Store), a feldolgozások (Mercy, Ha Egy Pisztolyt Kaphatnék...) és az ötletes címadó dal (
Don't Trust The Girl With The Chainsaw) jó helyen ostromolja a dobhártyánkat.
Sir Psyko & His Monsters - Zombie Rock (2008)

A hőskort felidéző lények szerzeményeinek garmadájára a
idők hajnalán gyakran sütötték rá az aktuális elit (Nekromantix, DAG
stb.) másolásának bélyegét, de a legtöbb "naggyal" ellentétben az ő
dallamaik (
Human Hunter,
Voices)
a legállatiasabb ösztönöket hozzák felszínre, a titkuk valószínűleg a
zenei tudásuk sokszínűségében rejlik. Üröm az örömben, hogy a poétikát
elhanyagolták (Zombie Rock, Love/Hate).
The Holy Hack Jacks - Who The Fuck Is Curly? (2009)

A főorgánum és a hangszerek olyan elegyet alkotnak, amely
egy időre az ínyencek lejátszójába ragasztja a lemezt. A titulusból
induló mocskosság a hanghullámokban is megmarad (Fuck Off, Hack You
Down,
Nightmare).
The Frogs - Revenge Of The Frogs (2010)

Hosszú évek után egyre több zenekar tér vissza az "ódivatú" zajokhoz és az infantilizmushoz (
Lick My Back,
Kaulpuappenkrew), amelyek nélkül ez a műfaj csak izzadságszagú emberkedésnek tűnne.
The Hellfreaks - Hell, Sweet Hell (2010)

A banda élén tevékenykedő leányzó hangja meglehetősen
megosztja a fülüket hegyező lényeket, a psychobilly modernebb vonalát
preferálók "erélyesen odateremtőnek", az oldschool szekció pedig
zeneileg túl idegennek tartja. Minden esetre több számuk mondanivalója
ötletes (
Paperweight) és átgondolandó (
We Prefer).