2013. március 21., csütörtök

Zenevermek eme kerek tetemek? XII.


Gorilla - Too Much To Your Heart (1998)

Hungáriában lassan aprítottak a psychobilly húsdarálók, így ezt az alkotást tekinthetjük az első olyan "sikolynak", amely nemzetközi visszhangra lelt. A három úriember maradandót alkotott, evilági ember is elismerően pödri meg testszőrzetét a sokat emlegetett, feszes tempójú bőgő hallatán. A gitáros Brian Setzer nyomdokain jár, a dobos a "hollandbilly" világát idézi. A két feldolgozáson kívül (Szóljon hangosan az ének, Something wrong with my radio) találunk itt filozófikus (Homeless), ijesztgetős (Hotel Fantom) és instrumentális (Stag-beetle Invasion) nótákat is.




Chibuku - Time Of The Devil (1999)

Ha a minimalista orcáncsapást meg lehetne zenésíteni, akkor a Chibuku eséllyel pályázna rá. Sokáig érlelt, mélyről jövő brutalitás és egyszerűség árad a dalokból (Gorch, Scream). Meghallgatása után jogosan mondhatjuk, hogy a pofánk leszakad.








Grave Stompers - Funeral Suite (1999)

Olybá' tűnik ebben az évben mindenki ki akarta adni magából az évezred alatt felhalmozódott dühöt és keserűséget, mivel eme szerzemény is "tapintatlanra" sikeredett. Néhány melódiában dallamosságot is felfedezhetünk (Haunted House), de a legtöbb igazi germán aprítás (Hail! Hell Rock 'N' Roll).








Gazoo Bill - Fire On The Line (2000)

Dallamdúsabb vizekre evezünk a finn muzsikusokkal, ahol a country is feltűnik néha. Egyesek a Godless Wicked Creeps és a Ghoultown ötvözetének írják le őket, bár jómagam nem élek az ilyen minősítésekkel. A legtöbb alkotásuk poétikailag "szerény" (Scars Of Last Night, I Can't Believe It).







Scary B.O.O.M - The Food Of The Gods (2000)

Tagadhatatlanul kelet-európaira sikerült korongot üdvözölhetünk, művüket nehéz muzikálisan meghatározni (a trash kibújik belőle itt-ott), de érezni rajta az elátkozott lelkek fojtogató haragját. Irodalmilag sem mindennapi teremtmények (I Like To Scream, Anabiosis).