2013. március 21., csütörtök

Zenevermek eme kerek tetemek? XV.


The Boozehounds – Tales Of Blood (2005)


Kellemes és lágy zörejek jellemzik, amelyek néhol már egy csöppet közhelyesek is (Unholy, de némelyik nóta (Evil Sofa Cushion, Ballad Of The Bollocks) szövegezése feldobja az alkotást.










Rezurex - Beyond The Grave (2006)


Irodalmilag fájdalmasan sablonos, de a melódiák terén akadnak ideiglenesen élvezhető művek (Devil Woman From Outer Space, Don't Mess With Me).











The Silver Shine - Don't Trust The Girl With The Chainsaw (2007)



A hazai muzsikusok "legpsychobillybb" korongja, ami a saját munkásságukat illeti. Bár a szokásos témák itt is fellelhetőek (Burning Dices, Murder In The Liquor Store), a feldolgozások (Mercy, Ha Egy Pisztolyt Kaphatnék...) és az ötletes címadó dal (Don't Trust The Girl With The Chainsaw) jó helyen ostromolja a dobhártyánkat.








Sir Psyko & His Monsters - Zombie Rock (2008)


A hőskort felidéző lények szerzeményeinek garmadájára a idők hajnalán gyakran sütötték rá az aktuális elit (Nekromantix, DAG stb.) másolásának bélyegét, de a legtöbb "naggyal" ellentétben az ő dallamaik (Human Hunter, Voices) a legállatiasabb ösztönöket hozzák felszínre, a titkuk valószínűleg a zenei tudásuk sokszínűségében rejlik. Üröm az örömben, hogy a poétikát elhanyagolták (Zombie Rock, Love/Hate).








The Holy Hack Jacks - Who The Fuck Is Curly? (2009)


A főorgánum és a hangszerek olyan elegyet alkotnak, amely egy időre az ínyencek lejátszójába ragasztja a lemezt. A titulusból induló mocskosság a hanghullámokban is megmarad (Fuck Off, Hack You Down, Nightmare).








The Frogs - Revenge Of The Frogs (2010)


Hosszú évek után egyre több zenekar tér vissza az "ódivatú" zajokhoz és az infantilizmushoz (Lick My Back, Kaulpuappenkrew), amelyek nélkül ez a műfaj csak izzadságszagú emberkedésnek tűnne.











The Hellfreaks - Hell, Sweet Hell (2010)


A banda élén tevékenykedő leányzó hangja meglehetősen megosztja a fülüket hegyező lényeket, a psychobilly modernebb vonalát preferálók "erélyesen odateremtőnek", az oldschool szekció pedig zeneileg túl idegennek tartja. Minden esetre több számuk mondanivalója ötletes (Paperweight) és átgondolandó (We Prefer).